Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Pátka

A házas zsellérek fejenként és évenként 18 napot robotoltak és 1 Ft cenzust fizettek.'

17 Az urbáriális pontokra Varga György törvénybíró, Bársony István bíró, Szántó János, Horváth György és Pobrány János esküdt adott választ, Zuber József megyei ügyész előtt. E szerint urbáriumuk, szerződésük nem volt, a földesúr tetszése szerint robotoltak. A falu határában lévő malom harmad része a falué. A vonósmarhák és fejős tehenek legelője szűkös. Erdő volt, épületfát a jobbágyság ingyen kapott. Tűzifaszerzés részére az uraság évente irtásra jelölt ki egy-egy erdőrészt, amelyért évente a falu 30 Ft-ot fizetett. A pátkai tóban élvezett nádlási jogukat a földesúr elvette. A helységhez tartozó Nyék-pusztán szőlőhegyük volt. Fél évig bort mérhettek. A földesúr csapházában egész éven át árusíthatta a bort. A falu a roboton kívül sem a földesúrnak, sem tisztjeinek semmiféle ajándékot sem ad. Egészhelyes jobbágyok 32 pozsonyi mérőre való szántóföldet bírtak, a többiek arányosan kevesebbet. Az egészhelyesnek 6 nyilas rétje volt, amelyről 1,5 négyökrű szekérre való széna termett. A réteket minden esztendőben, a szántóföldeket minden harmadik évben maguk között felosztották. A borból kilencedet, a gabonából kilencedet, és tizedet, a kukoricából az egészhelyes gazda egy mérőt, a félhelyes félmérőt adott. Moharból két év óta kilencedet vett ki a földesúr; korábban a falu a moharért 30—35 Ft-ot fizetett. A földesúr 1743 óta három kaszálót vett el a falutól, amelyeken 78 szekérszéna termett. 1754-ben öt tábla szántóföldtől fosztotta meg a falut, amelyen 500 pozsonyi mérőt lehetett vetni. A jobbágyok egy része örökös, más része szabadon költöző.'

iS A panaszok azonban az úrbérrendezéssel sem szűntek meg. 1771-ben azt olvashatjuk, hogy az uradalom a katonaság számára szükséges fát pénzért adja. A falu által bérelt mészárszéket elvette és nagyobb összegért adta árendába.

0

" 1772-ben Horváth bíró nem gondoskodott ebédről az ispánnal, amiért az őt bottal oly kegyetlenül megverte, hogy botja eltörött.

70 Az 1773. évi Lexicon locorum szerint Pátka magyar falu a csákvári járásban, katolikus és református parochiával, két tanítóval.'

1 Az 1774—1775. évi adóösszeírásban 118 jobbágy, (20 fiú, 1 lány, 10 testvér), 5 zsellér, 12 lakos, 5 szolga, 18 kézműves és 1 kereskedő szerepel. A móri magyarok gyakran házasodtak össze pátkai reformátusokkal.'Ugyanekkor 88 ökör, 65 tehén. 5 tinó, 3 borjú, 95 ló (17 istállóban), 83 sertés volt. 124 harmadosztályú házban laktak. A szántóterület nagysága 1085 pozsonyi mérő, a rét 568 kaszás és a szőlő 240 kapás. A vízimalom harmadrésze volt a falué.'

1 1777-ben Vörösmarty József özvegye panaszolta, hogy Friedrich Mátyás, dinnyési haszonbérlő, 100 mérő árpáját a verméből eltulajdonította. Ezzel mind neki, mind árva gyermekeinek tetemes kárt okozott. Az özvegy a vármegye segítségét kérte. A közgyűlés a főszolgabírót bízta meg a vizsgálattal és — ha az özvegy igazsága kiderül — kártérítés elrendelésével.

n 1777-ben Lamberg földesúr parancsára minden erdőben és harasztosban fasorokat és vadászutakat létesítettek.

75 Ugyanebben az évben a pátkai tó áradása súlyos károkat okozott a lakosoknak. A vármegye