Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Pátka

Marich Tamás főszolgabírót és Böhm Ferenc vízimérnököt küldte ki a helyszínre, a kiöntések okának megállapítására és a töltések megvizsgá­lására. 76 A kiöntések eredményezhették, hogy 1790 után a bőséges hal­termést nyújtó természetes tavat rendezték, sőt ennek során is csa­polták. 77 A II. József-kori összeírás egy kőből épült templomot és magtárat talált itt. 214 házban 302 család élt. A tényleges népesség száma 1489. Ebből pap 2, nő 725, nemes 131, jobbágy 120, polgár és polgár örököse 110, zsellér 136, mesterember 2, egyéb 22. 161 gyermek volt 1—12 év és 69 gyermek 13—17 év között. 78 A fehérvári polgároknak a pátkai he­gyen szőlőjük volt. Ezt onnan tudjuk, hogy az itt termett bort fogyasz­tási adó fizetése nélkül akarták a városba bevinni, mivel az alacsony borárak miatt eladni sehol nem tudták. 70 Korabinszky szerint Pátka 1786-ban magyar falu Fejér vármegyé­ben, közel Fehérvárhoz, Lamberg gróf tulajdona. Lakosainak fele katolikus, fele református. 80 A helytartótanács a falut másodosztályúnak minősítette. 104 telkes jobbágy, 7 házas zsellér élt itt, a telkek száma 25 2/8, a belsőség 36 3/8 pozsonyi mérős. A szántó 1033 hold, a rét 258 4,8 kaszás, a bel­sőség és a rét kiegészítése 240 15 65 hold. Az évi robot 1555 marhás, 3236 gyalog nap. Az évi cenzus 111 Ft, ezenfelül adtak 25 2/8 öl tűzi­fát, 151 4/8 font fonást, 25 2/8 icce vajat, 50 4/8 kappant, 50 4 3 db csirkét és 303 db tojást. A falu saját birtokában 3 kaszásrét, a kocsma­adó havi 6 Ft. 81 1790-ben Fejér megyébe is eljutott a Szabolcs megyei parasztok „veszedelmes manifestuma". Pátkára a bicskei kálvinista perceptor vitte és olvasta fel a parasztok előtt, illetve átadta nekik. A perceptort Mont­ler főszolgabíró bevitette a megyeházára, ahol tettét megbánta. 82 Vályi András lexikona (1799) szerint magyar falu Fejér vármegyé­ben. Földesura gróf Lamberg, a móri uradalomhoz tartozik. Lakosai ka­tolikusok és reformátusok. A Vértes-i erdőhöz egy órányira fekszik. Határa közepes termékenységű, vagyonai, javai középszerűek, másod­osztálybeli. 83 A 18—19. század fordulóján megsokasodtak a katonai szolgáltatá­sokkal kapcsolatos panaszok. 1800-ban a beszállásolt Neugebauer ezred 46 katonája különféle kihágásokat követett el. A panaszt a szolgabíró vizsgálta ki. 8 ' 1 A következő évben az ezred újabb túlkapásokat köve­tett el. 85 Panasz oka lehetett az clőfogat-szolgáltatás is. 1804-ben Kis Ferenc lovat adott a katonai fuvarhoz. Ennek során egyik lova a kisfaludi dom­bon lefelé hajtva a lábát törte és elpusztult. Kérte a 45 Ft értékű kár megtérítését. A vármegye végül is a becsült érték felét, azaz 23 Ft-ot megfizetett. 80 A katonának vitt emberek nem szívesen szolgáltak, ha lehetett meg­szöktek. Ezt tette 1805-ben Magosi Pál is, akinek vagyonát, a hadi­kincstár kártalanítása végett, a vármegye lefoglalta. 87 A község javasla­tára a vármegye kezdeményezhette egyes személyek leszerelését. Ha ez sikerrel járt, a leszerelő levelet a vármegyén keresztül a községi elöljá­róság is megkapta. 88

Next

/
Thumbnails
Contents