Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Pátka

Kállay István PATKA Orsós utcájú falu alaprajzát őrzi a szalagtelkes település a Császár­víz-völgy bal partján. A község központi 213 ha belterülete a patak új­pleisztocén teraszán fekszik, 129 m tengerszint feletti magasságban. Vi­szonylagos magassága a patak vízszintje felett 7 m. 4042 ha területe változatos domborzattípusokból áll. Északi nagyobb része a Császár-víz teraszos völgyére, déli kisebbik fele a Velencei-hegység gránittönk-fel­színére terjed ki. A Császárvíz-völgy Észak-Mezőföld egyik legjelentősebb völgye. Is­kolapéldája a Mezőföldre annyira jellemző északnyugati-délnyugati irá­nyú, árkos süllyedékben kialakult, merev, egyenes futású eróziós tera­szos völgyeknek. Kialakulása idején, a pleisztocénben, a Vértes-hegy­ségtől a Dunáig egységes lefolyásos völgy volt. Ezt a jégkorszaki lefo­lyásrendszert a fiatal kéregmozgások szüntették meg. Az eredetétől Du­naföldvárig követhető völgy ma már nem egységes, mert a Seregélyes— Dunaföldvár közti völgyszakasz a Velencei-tó medence besüllyedésével elszakadt hegyvidéki szakaszától, a jelenlegi Császárvíztől, s így meg­szakadt az északnyugat-délkeleti irányú völgy folytonossága. A Császár­víz erózióbázisa a Velencei-tó süllyedékfelülete lett. A Császárvíz a Vértes déli lábánál, több forrásból ered. Két jelen­tősebb forrásága, a zámolyi és a csákvári, a Zámoh/i-medence kijárásá­nál egyesül, s innen a patak északnyugat-délkeleti irányú szerkezeti árokba folyva a pátkai völgytágulat után, Kőrakásnál, keskeny szurdok­szerű völggyel töri át a Velencei-hegység kristályos palaköpenyét és Kisfalud-majorral szemközt torkollik a Velencei-tóba. A lépcsős törésrendszerben kialakult eróziós völgyet mindkét oldal­ról kavicsos folyóvízi homokból épült teraszok szegélyezik, a mestersé­ges mederben folyó patakot pedig 300—900 m széles alluviális síkság övezi. A finom szemű iszapos, homokos folyóvízi hordalékból feltöltött alluviális síkság alacsony és magas ártérre tagolódik. A pátkai víztároló megépítése óta vizenyős felszínének jelentős ré­szét mesterséges állóvíz borítja. Az eróziós völgy legkifejezettebb geo­morfológiai formája az újpleisztocén terasz, amely 6—7 m magasság­ban és 200—300 m szélességben követi a patakot. A folyás irányában fokozatosan alacsonyodva, a pátkai völgytágulatban egybeolvad az allu­viális síksággal. Ezen a terasz-szinten települt a község. Mintegy 2000— 4000 évvel ezelőtt természetes tó volt a pátkai völgytágulatban. A

Next

/
Thumbnails
Contents