Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Pátka

Kállay István PATKA Orsós utcájú falu alaprajzát őrzi a szalagtelkes település a Császárvíz-völgy bal partján. A község központi 213 ha belterülete a patak újpleisztocén teraszán fekszik, 129 m tengerszint feletti magasságban. Viszonylagos magassága a patak vízszintje felett 7 m. 4042 ha területe változatos domborzattípusokból áll. Északi nagyobb része a Császár-víz teraszos völgyére, déli kisebbik fele a Velencei-hegység gránittönk-felszínére terjed ki. A Császárvíz-völgy Észak-Mezőföld egyik legjelentősebb völgye. Iskolapéldája a Mezőföldre annyira jellemző északnyugati-délnyugati irányú, árkos süllyedékben kialakult, merev, egyenes futású eróziós teraszos völgyeknek. Kialakulása idején, a pleisztocénben, a Vértes-hegységtől a Dunáig egységes lefolyásos völgy volt. Ezt a jégkorszaki lefolyásrendszert a fiatal kéregmozgások szüntették meg. Az eredetétől Dunaföldvárig követhető völgy ma már nem egységes, mert a Seregélyes— Dunaföldvár közti völgyszakasz a Velencei-tó medence besüllyedésével elszakadt hegyvidéki szakaszától, a jelenlegi Császárvíztől, s így megszakadt az északnyugat-délkeleti irányú völgy folytonossága. A Császárvíz erózióbázisa a Velencei-tó süllyedékfelülete lett. A Császárvíz a Vértes déli lábánál, több forrásból ered. Két jelentősebb forrásága, a zámolyi és a csákvári, a Zámoh/i-medence kijárásánál egyesül, s innen a patak északnyugat-délkeleti irányú szerkezeti árokba folyva a pátkai völgytágulat után, Kőrakásnál, keskeny szurdokszerű völggyel töri át a Velencei-hegység kristályos palaköpenyét és Kisfalud-majorral szemközt torkollik a Velencei-tóba. A lépcsős törésrendszerben kialakult eróziós völgyet mindkét oldalról kavicsos folyóvízi homokból épült teraszok szegélyezik, a mesterséges mederben folyó patakot pedig 300—900 m széles alluviális síkság övezi. A finom szemű iszapos, homokos folyóvízi hordalékból feltöltött alluviális síkság alacsony és magas ártérre tagolódik. A pátkai víztároló megépítése óta vizenyős felszínének jelentős részét mesterséges állóvíz borítja. Az eróziós völgy legkifejezettebb geomorfológiai formája az újpleisztocén terasz, amely 6—7 m magasságban és 200—300 m szélességben követi a patakot. A folyás irányában fokozatosan alacsonyodva, a pátkai völgytágulatban egybeolvad az alluviális síksággal. Ezen a terasz-szinten települt a község. Mintegy 2000— 4000 évvel ezelőtt természetes tó volt a pátkai völgytágulatban. A