Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Magyaralmás

tartaná. A községnek mindent a pótadóból kell fedeznie, és új pótadó már nem vethető ki, még ilyen nemes célra sem.

93 1897-ben a lakosok száma 1062, a határ területe 4106 kh. Fejlődőben a vászonszövő-ipar. A községi pótadó az egyenes adónak 38%-a. A pótadó 1892-höz képest 23,9%-kal nőtt, az anyakönyvvezetői helyiség építési költségei miatt. A községi bíró Kindl Ferenc, jegyző Újlaki Kálmán, pénztárnok Pénz Mihály. A móri járási állatorvos kezelte az állatokat. 1896-ban 70 juhot, 32 sertést és 2 borjút vágtak. A református és katolikus népiskolát 150 mindennapi és 69 ismétlő tanuló látogatta. A körorvos havonta 3—4 alkalommal járt a községben, nem előre meghatározott időben. Fizetéséhez évi 54 Ft-tal járultak hozzá. A tűzoltóegyletnek 24 tagja volt, parancsnoka a jegyző. Fizetett csőszök voltak, fizetésük az őrzött gabona bizonyos része. A szőlők kipusztultak, így a hegyőr már csak a hajlékokra ügyel. A faiskola jó karban volt. A vadászati jogot árverés útján bérbe adták. Az 1897. évi bérlő Hárnich Ernő csurgói lakos, az évi bér 138 Ft. Ezt az összeget a felekezeti iskolára és a tűzoltókra fordítják.

9

'

1 1901-ből ismerjük a termésátlagokat. Ebben az évben a közepesnél rosszabb átlagtermés a következő: búza 5. rozs 5, árpa 4,5 és zab 4 mázsa kh-ként. Tartós száraz fagyok a télen, hideg, szeles tavasz és az aratás előtt 3 hónapos szárazság volt. A július 20-i jégverés megtépázta a kapásokat és a szőlőt.

95 1903-ban az Országos Törzskönyvbizottság a községet Magyaralmásként vette fel, a móri járásban. Külterületi lakotthelyei: Alsópuszta és Felsőpuszta.

90 1909-ben, a többi községgel együtt, megállapították Magyaralmás területét és kataszteri tisztajövedelmét. Eszerint a szántó 3502, a kert 44, a rét 66, a szőlő 52, a legelő 284 és az erdő 19 kh. A termőterület összesen 3967, a terméketlen 139, az egész határ területe 4106 kh. A kataszteri tiszta jövedelem 58 968 K. A földrészletek száma 2331, a birtokíveké 28 3.

97 Az 1907 novemberi közgyűlésen ismertette a jegyző azt az alispáni rendeletet, mely szerint a községnek „gróf Eszterházy Miklós örökösei elleni peres ügyében" vagy ki kell fizetnie a tartozást, vagy perújítással kell élnie. Gróf Eszterházy Miklós örökösei ugyanis pert indítottak a község ellen egy régi földbérlet ügyében, és a pert meg is nyerték. A közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy „ez ügyben sem perújítással nem él, sem a követelést kifizetni nem hajlandó, mert Magyaralmás község sohasem volt és most sem adós sem gróf Eszterházy Miklósnak, sem örököseinek". A község mint erkölcsi testület sohasem bérelt földet az Eszterházy grófoktól és „a per folyamán különben sem lehetett az adósok kilétét megállapítani". A földeket, amelyek után az örökösök a haszonbért követelték, ugyanis nem a község, hanem egyes lakosok vették bérbe. Az alispán a perújítással a vármegyei tiszti főügyészt bízta meg. A pert a község a M. Kir. ítélőtáblán elvesztette; 2400 K-t kellett volna fizetnie. A jegyző javasolta, hogy a község vegyen fel 25 évre kölcsönt és abból fizessen. A közgyűlés 1908 augusztusában a következő döntést hozta: „Miután a követelésbe helyezett összeget soha tartozásként el nem ismerte és azzal soha nem tartozott, sőt, az adósok kilétéről sincsen tudomása, ennél fogva egyhangúlag elhatározta, hogy annak ki-