Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Kállay István: Magyaralmás
1863-ban Magyaralmás a sármelléki járásban került összeírásra. Lakóinak száma 920, divatozó nyelv a magyar. A hadfogadó kerület Székesfehérvárott, az adóhivatal Mórott, az utolsó posta Székesfehérvárott. 86 Zách József statisztikája szerint 1863-ban 254 házban laktak. A község területe 5534 kishold. Búzát 577 holdon termeltek (á 9 pozsonyi mérő, összesen 5193), rozsot 385 holdon (10 p. m., 3850), árpát 257 holdon (10 p. m., 2570), zabot 171 holdon (10 p. m., 1710), tengerit 250 holdon (15 p. m., 3750), burgonyát 93 holdon (80 q, 7440 q), bora évi átlagban 3420 akó termett, az ugar 578 kishold. A földesúr gróf Eszterházy Mór (3626 hold). 28 holdat bírt 10, 14 holdat 55 gazda. Házas zsellér legelőilletékkel 47, anélkül 20, csak szőlője volt 6-nak. Birtoktalan 116 család. Iparosok: takács 7, csizmadia, kovács 3—3, asztalos, kereskedő 2—2, ács, bognár, kocsmáros, molnár, mészáros, kádár, szabó 1—1. Lelkész 2, tanító 2, jegyző 1. Az állatok száma: 150 ló, 60 jármos ökör, 80 tehén, 1000 birka, 250 sertés, 1380 tyúk, 690 liba és 80 méhkas. A közlekedés a mohai, bodajki, móri és a székesfehérvári gőzkocsiállomásokon bonyolódott le. 87 1869-ben az 5440 holdból 2185 szántó, 194 rét, 792 legelő, 1921 erdő és 153 szőlő. A birtokmegoszlás: 1—10 holdas 58, 10—25 holdas 55, 25— 100 holdas 9, 100—1000 holdas 2 és 1000 holdon felül 1. A 251 magánépületből kőház 7, vegyes 40, sár- és vertfal 204. Olvasni tudott 81 férfi és 88 nő, olvasni-írni 314 férfi és 241 nő, analfabéta 91 férfi és 169 nő. A faluban 75 vaseke, 6 faeke, 28 vetőgép és 1 lóerejű cséplőgép volt. 88 1877-ben Almás magyar falu, a bodajki felsőjárásban. 256 házban 984 magyar lakott. Területe 4074 hold. A törvényszék Székesfehérvárott, járásbírósága és adóhivatala Mórott. A 69. cs. és kir. ezredhez és a LXV. honvédzászlóaljhoz tartozott, mohai székhellyel. 80 1882-ben magyar falu a móri járásban. Adóhivatala Székesfehérvárott, a katonai egység helye változatlanul Moha. ü0 1885-ben az utolsó posta Fejérvár-Csurgó. ,Ji 1885-ben Sékura János a községbíró, Mokavi József a törvénybíró, Pálfy János a-pénztárnok és Somogyi János a közgyám. 92 1887-ben az alispán arról kért információt, felállítható-e gyermekmenhely a helységben. Az elöljáróság válasza szomorú képet fest a szociális helyzetről. Az 1886-os rossz termést követő év felemésztette már az 1887-es jövedelmet is. Az adóhátralékot sem tudják már fizetni az emberek. A községben a kisdedóvó felállítása is kivihetetlen, ,,és talán n { em is mondunk nagyot, ha állítjuk, hogy a folyó században kivihető nem lesz". A község 110 fős lakosságából kevés a telkes gazda, a többi szegény, és az ilyen terheknél az uradalmi cselédség nem számít. Nem nagy feladat-e ily maroknyi népnek két templomot, két paróchiát, két lelkészt és két tanítót és emellett a községet is mint nagyközséget fenntartani. Valóban ez csodával határos" — mondja az elöljáróság. Ezért van a katolikus papnak 1849 óta felhalmozódott párbérfizetési hátraléka, annyira, hogy ha a lelkész elhal, sok embernek a birtoka rámegy a hátralék letörlesztésére. A református egyháznál 30 éve felhalmozódott lélekpénz és gabonakövetelés behajthatatlan, mert az első a házadó és ennek a behajtása után a többi tartozásra már nem marad lefoglalni való. Csak akkor lehetne menhelyet felállítani, ha az urság vállalná és fenn is
