Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

rának nem egyedüli birtokosa volt a Tóti Lengyel család már a 17. század végén sem. 1715-ben Szilason 14 jobbágyot és 21 zsellért írtak össze, és a település határában 60 köböl szántóföld esett művelés alá. Balháson 1720ban 5 jobbágy 21 köböl szántón gazdálkodott.

37

' Egy összeírás szerint Balhást 1713-ban kezdték újjáépíteni, majd a település népe egy öszszeírás előtt ismeretlen okokból teljesen váratlanul, egy éjszaka elhagyta a falut. 1740-ben közbirtokosai újratelepítették, és a birtokot 3 részre felosztották egymás között.

35 Ez a felosztás lehetett alapja annak, hogy az új települést 1773-tól már Alsó-, Közép- és Felső-Balhás néven jegyzik különböző leírások. A régi falu Alsó-Balhás területén feküdt. Szilas-puszta pedig a folyó túlsó partján. Bolhástól délkeletre.

31

' A három Balhást csupán csak kis köz választotta el egymástól, és a közigazgatásilag és egyházilag is egységes helységet 1823-ban már ismét egy néven Bolhás) jegyzik a források. Alsó-Balhás új telepesei szabdaköltözésű hospesek és magvarok voltak 1740-től. akikkel a földesúr 1754ben kötött szerződést, Eszerint a település lakói bizonvos szolgáltatásokat pénzen váltottak meg. A három településrészen 1754-ben 9 nemest írtak össze.

3

' Annak ellenére, hogy a közbirtokosság volt iellemző. a falu lakóinak egy része köziogi szerződésekben meghatározott úrbéri szolgáltatásokkal is tartozott valamelyik birtokosnak. AlsóbaJháson Castiglioni Eudemio földesúr. Felsőbolháson Kenessev Péter rendelkezett úrbéres iobbágvokkal. illetve zsellérekkel az 1760-as tabellák szerint. Ez nem zárja ki más közbirtokosok jelenlétét, ez időben Alsóbolháson Szűcs Pált és testvéreit. Közévbolháson Kenessey Péter testvéreit Sámuelt és Lázárt említi birtoktársként egy 1768-as forrás. A Felsőbolháshoz tartozó Bogárd-puszta közbirtokosai a Szűcs családon kívül a Szentivánviak és az Oroszi család voltak az 1760-as években. Egyidejűleg a Mária Terézia rendeletéhez igazodó úrbéres viszonyok és a magánszerződésekből fakadó kötöttségek is jellemzők voltak a balhási birtokon a 18. század második felétől. Alsóbolháson 28 számított egész teleknek, és 16 volt a 32-des telkek száma 1768-ban. Az összeírt 41 úrbéres jobbágyból 16 3 4 és 1 egész közötti telken, 25 pedig 1'2 alatti, de 1'4-est meghaladó telken gazdálkodott, A házas zsellérek száma 3 volt az említett évben. Házfalán zsellért Alsőbolháson és Közévbolháson sem találunk 1768-ban. A falu határának II. osztályba sorolt földjeiből 24 hold szántó számított 1 egész teleknek, réthez a bolhási úrbéresek nem jutottak. A iobbágvok úrbéres szántóállománya 969 hold volt Alsóbolháson és 55 hold Középbolháson. Az utóbbi falurészen Kenessey Péterhez 5 1/8 és 1 4 közötti telken gazdálkodó jobbágy és 5 házas zsellér tartozott, és az úrbéres földállomány 1 egész és 8 32-ed telket tett ki összesen. Az egész telekhez járó szántó és a 16 kaszás rét megegyezett az alsóbolhásival, de az utóbbival ennek a falurésznek az úrbéresei sem rendelkeztek. Az 1 egész telekhez 1 hold belsőség (házhely és kert) járt Középbolháson.

38 Az alsóbolhásiak az 1754. évi contractus értelmében 20 forinttal, 20 kg búzával és 100 kg zabbal tartoztak 1768-ban. Ezen felül a Tóti-pusztáért 70 forint bérleti díjat fizettek, és a szokásos kilenced mellett hosszúfuvart Pápára és Győrbe adtak Castiglioni földesúrnak. Szántóföldekhez Szilason, Gyönköd- és Ángyád-pusztán jutottak, és a korcsmáitatás jo-