Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

Kenessei Katáiint a már említett puszták felének birtoklásába vezette be.

25 Még ebben az évben a Pázmándiak is benyújtották igényüket a területre, de a nádor az előzőleg megtörtént beiktatások miatt megsemmisítette a részükre történő birtokbavezetést. Szilas és Bolhás új tulajdonosai azonnal a határok tisztázásához láttak. A Bogács, Losonczi és Kenessey családok 1698-ban panasszal fordultak a nádorhoz. A beadvány szerint Bolhás, Szilas és a további puszták határai Enyingh, Lepsény, Mezőkomárom, Dégh és Sáry felöl elmosódtak, és ebből a szomszédokkal sok vita támadt. „Ezek a puszták a török alatt leromboltatván, ők megszerezték és igazgatták ezeket, a szomszédos puszták lakóival ellentétben." — olvashatjuk a panaszosok levelében. A közbirtokosok beadványára Eszterházy Pál nádor határvizsgálat elvégzésére utasította Veszprém megyét.

30 1700-tól újabb birtokvitákra került sor. A veszprémi káptalan Lipót király parancsára Losonczi Jánost állította vissza Bolhás és a hozzátartozó puszták teljes birtoklásába. A beiktatásnál az érdekelt enyingi és mezőkomáromi lakosokon kívül tanúként jelen volt Komáromi István simontornyai helvét prédikátor is.

2

' A helységek visszadására reagálva Tóti Lengyel Miklós szigligeti kapitány, aki Szilas határában 19 és 3 4 telket Bogács Ferencnek adott bérbe, tiltakozott a káptalannál a Losoncziak teljes birtokbavezetése ellen.

38 Az említett telkeken 170 hold szántót, ezenkívül réteket és legelőket tulajdonít egy feljegyzés Tóti Lengyel Miklós birtokrészének 1703-ban.

20 Négy évvel később Bogárd, Mezőszilas, Rétszilas és Tinord a kincstárra szálltak a Tinordyak jogának megszűnésével, a helységeket Quarient Ignác haditanácsosnak adta el a császár 2660 forint ellenében. Erről a kamarai hivatal a székesfehérvári provizorátust is értesítette.

30 Ennél a közlésnél meg kell jegyezni azt, hogy az 1707. évi forrás adatai ellentmondanak Szilas és Balhás környékének korábbi birtoklásával. Itt a mai Sárbogárd 18. századi birtoklásáról lehet szó, nem tudjuk azt, hogy az említett birtokok között miért szerepel Mezőszilas is. Idekapcsolódik egy eltiltás is, miszerint 1712-ben a Tinordy család közbenjárására Vánosy Lőrinczet, Quarient Ignác teljhatalmú megbízottját a kamara megfosztotta az 1707-ben említett birtokok használatától.

31 Szilas és Balhás birtoklását tovább bonyolította egy 1712-ből származó adás-vétel, amelyet a győri káptalan előtt kötöttek. A szerződéssel Losonczi Farkas János és Kenessey Péter birtokainak fele és teljes Szilas-puszta 1600 forintért Kenessey István tulajdonába került.

32 Ezt az eladást Károly király is megerősítette még 1712-ben. Nem kevés lehetett azoknak a pereknek a száma, amelyek Szilas és Balhás területének birtoklásával voltak kapcsolatosak a 18. században. Egy 1718-as simontornyai tanúkihallgatás során Szily György 61 éves taksás nemes, simontornyai lakos vallotta, hogy a török időkben mint hajdú járta Mezőszilast, és tudomása szerint a praedium 1700 előtt a Tóti Lengyel családé volt. A környék lakói ettől a családtól bérelték a pusztákat, és Szilas egy része csak a kuruc háború után került Kenessey István tulajdonába.

33 A tanúvallomás megerősíti a birtoklás folyamatára utaló más források adatait, csak azt nem említi, hogy Mezőszilas hatá-