Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

Az 1570-es években a simontornyai szandzsák területéről is vezényeltek munkaerőt a fehérvári vár építéséhez. Egy 1572-es összeírás szerint Szilasról a következő személyek vettek részt a vármunkákban; Nagy Bernád, Markó Bálind, Kocsa János, Nagy György, Nagy Gergel, Budai István, Szíjártó Gergel, Szilas Tamás, Bóka Kelemen, Sörös Alberd, Somogyi Máté, Tót Máté, Fonyódi Márton, Csirke Imre, Tőzsör Balázs, Gyönki Benedek és Somogyi Pál. Egy évvel később 9 embert és 6 kocsit, 1574-ben 6 embert és 8 kocsit rendeltek Fehérvárra településről.'

8 Az utóbbi évből egy fejadóösszeírás is származik, eszerint 1574ben Szilas lakói közül Szedregi Fábián, Kozma Pétre, Szíjártó Gergel, Csirke Imre, Tót Máté, Tőzsör Balázs, Markó Lőrincz, Iház Bálint, Szilas Vince, Bojtos Pétre, Szilas István és Szőlős Balázs fizetett fejadót a töröknek. Ennek az adónemnek a fizetési kötelezettsége a szolgákon kívül a helységek minden családfőjére kiterjedt, az 1/2 telken aluliak fejadóval nem tartoztak, ezért ezek nem szerepelnek az összeírásban. A simontornyai szandzsákon belül magyar birtokosokról is szó esik a 16. században. A hódoltság területén 4 magyar vár élvezett némi birtoklási jogot az 1500-as évek második felében. Palota tisztjeinek és főlegényeinek birtokai egészen Tolnaszentgyörgyig húzódtak, ezek közül Szilast Ormándy János és László deák birtokolta 1559-ben. 1572-ben Thury Benedek próbált behajtani adót a falun, majd Kutass Márton tulajdonába ment át a birtok egy része Bolhács-pusztával együtt 1576ban. A falu határában 1 és fél porta számított Palotához, egy feljegyzés további 3 pusztát és 6 új épületet említ Szilason 1564-ben. A település az 1580-as években magyar uraitól már nem volt birtokolható, ebből fakad az, hogy egy 1585-ös összeírás már nem jegyzi Palota várának adózó helységei között.

19 Szilas a 16. század végén a tizenötéves háború következményeként néptelenné vált. Az 1617-ben elvégzett, Palota várának javait rögzítő összeírás már elhagyott, lakatlan pusztaként említi.

00 Szerepel még ugyansak egy 1626-os és egy 1638-as dicalajstromban, de ezek az összeírások sem jegyeznek adót a simontornyai várhoz tartozó egykori településről.1 Bolhás-pusztáról egy 1636-os oklevél tesz említést, ez évben Bolhást Bogárd-, Gyönköd- és Ágyánd-pusztákkal együtt Szili György veszprémi várkapitány, valamint Kenessey István és fiai (György, Péter és János) kapták királyi adományként.'

22 Ezután 50 évig nem esik szó a településekről. A még mindig lakatlan területen a simontornyaiak 600 hold földet, ebből 10 kapás szőlőt műveltek 1690ben.

2í1 6 évvel később Sylas földjei után 12 forint árendát fizettek a földesúrnak. Ugyancsak 1696-ben Sylas új telepesei már 24 napi robottal és tizeddel tartoztak. 1697-ben Lipót király Bolhást és a hozzátartozó praediumokat Losonczi Farkas Jánosnak és Kenessey Péternek adományozta. Az elrendelésnél lepsényi, enyingi, mezőkomáromi és hídvégi nemesek, valamint Komáromi János enyingi és Bihari István fokszabadi prédikátorok is jelen voltak.

2

'

1 Előzőleg a puszták birtokosa Szili György lehetett, mert az 1697-ben keltezett adományozó oklevél megemlíti azt, hogy a nevezett puszták ennek a személynek a magszakadása folytán váltak szabaddá. Ugyancsak 1697-ben a veszprémi káptalan királyi adományozás címén további birtokosokat, Bogács Ferencet és feleségét, 13* 195