Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Várnai Tamás: Mátyásdomb

Déghez tartozó külterületként szerepel 1873-ban és 1877-ben is. 1925ben a Dégtől 7 kilométernyire fekvő pusztának 154 lakosa volt. 1944-ben 83 fő élt itt. # Feketepuszta a török hódoltság után hosszú időn át a legeltető állattenyésztésnek adott helyet. Általában az enyingi zálogbirtokosok bírják, de más vidékek lakói is megfordultak itt. Az 1702-es források szerint Dég, Fekete- és Ecsipuszták lakatlan helységek voltak, ahol az enyingiek legeltettek, de folyt itt már csekély földművelés is. Tóth Gergely közbirtokos a dégi dézsma szétméréséről adott hírt. Fülei parasztok szintén a 18. század elején Dég határában béreltek földeket és terményeikből a fehérvári prépostnak tizedet adtak. Barnabeis János Félix prépost szóvá tette, hogy a füleiek Vánossi Lőrinc fehérvári harmincados parancsára a dézsmaszedőt nem engedték Dégre. A fülei parasztok* árendálása több évtizedig tartott, mert 1767-ben ismét van adat, hogy a füleiek itt gazdálkodnak. Egy határvizsgálat során a tanú a következőket vallotta: ,,Az vad kertek mellett napkelet felül délre menő uttnak Csorda utt nevezete csupán Polgáriaknak költeménye, mert azon utat leginkább azért, hogy Dég és Fekete pusztákrul azon által szokták volt Füleiek öszve takarettani és hordani Termékenségeket, (terményeket) mindenkor Takarodó útnak nevezték."

8 Dég, Ecsi- és Feketepuszta telepítését még a közbirtokosok kezdték el. 1735-ben egy korábbi egyezséget erősítettek meg, mely szerint a puszták jövedelmét — mint eddig — továbbra is közös kasszába teszik és azt felosztják. A kocsmát is közösen tartották fenn. A közbirtokosok 1729-ben jelentősebb földművelést folytattak. 1729ben 197 mérő őszi búzát, 60 mérő árpát, 56 mérő tönkölyt, 132 mérő zabot, 27 mérő tavaszi búzát termesztettek. Munkaerő csekély mértékben állott rendelkezésükre. Fő jövedelmi forrásuk az állattenyésztésből származott és a legelők bérbeadásából. A közbirtokosoknak 530 db marhájuk és 212 db lovuk volt, de az idegenek is tartottak itt 105 db marhát. (Enying zálogbirtokosa, Babocsay Ferenc 105 db marhát legeltetett itt.) A keneseiek is fizettek 75 forintot, és a boglyapénzből is 9 Ft 68 dénárt a közbirtokosságnak. A puszták gazdasági jelentőségének növekedésére utalnak az 1760-as évek határvitái. Koller Ferenc tiltakozott amiatt, hogy a Fekete praediumot a lángiak elszántották. A két pusztát elválasztó határok ügyében 1762-ben tanúvallatás volt. A 18. század utolsó harmadában Feketepusztán 2, Ecsipusztán 7 fő élt. Ezek nyilvánvalóan pásztorok, akik a csordák, nyájak vándorlásával változtatták lakhelyeiket. 1819-ben 8 lakos élt itt, a szántó nagysága pedig 400 hold. 1829-ben a pusztának 40, 1887-ben 140 a lakosa." A Festetich birtok egyes részeit a 19. század végén bérletbe adták. A lérelt birtok központja puszta, illetve major lett. A már említett bérlőkhöz soroljuk most Lamm (Lonkai) Ármint, aki 1890 táján vette bérbe Feketepusztát, Popper Henrik pedig Pálmajort bérelte. A bérlőnek érdeke fűződött a gazdálkodás fejlesztéséhez. A 20. szá; ad elején Lonkai hozzá is látott a mocsaras részek lecsapolásához, kis12* 179