Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

Rókás. 1864-ben erdő és szántóterület. Ördögösvény. Erdőterület, ahol mély gödör van. A néphit szerint ez az erdő a boszorkányok tanyája. Szent Jánoshegy. Szőlő. Magyalosoldal. Szántóföld az Örsi határban. 1812-ben szerepel a Magyalostető is. Katlanvölgy. 1812-ben szántó, melyet később szőlővel ültettek be. Innen a katlanszőlő név. E területet másképpen Antal-hegynek is hívják. Józsefhegy. Ugyancsak szőlőhegy. Gilgó. Szőlővel beültetett rész. Strázsahegy. Szőlőterület. Nevét onnan kapta, hogy a hegyről a környék belátható. 1897-ben Strázsahegy-alj a név is előfordul. Szőlőhegyek vannak még Mány határában a következő részeken: Kisdűlő, Szurokhegy, Bá,nyaalja, Logerhegy területeken. Méhes. 1812-ben is szántóföld. Bányatető. Itt van a községi kőbánya. Szugla. A Bányahegy alatt elterülő lapály, rét és szántóföld. 1812-ből ismeretes Őrsön a Szuglapart, amely szántó volt. Ismeretes még Mány határában Nándorpuszta, Esztermajor, Fehérszarvascsárda, Törökfürdő, Döbönkút és Kőhányás. Mányt 1069-ben Pénzes Ferenc: Fejér vármegye gazdasági statisztikája c. művében az erdőrégióba sorolta be. Ez azt jelenti, hogy az agrártermékek jelentős része a község területén az erdőgazdálkodás területéről származik. A mányi erdőkben legelterjedtebb fa a cser és a tölgy volt. Évente 27 hold került telj es vágásra. A mányi szőlőkben a vörös dinka, a sárfehér, a kadarka fajták teremtek igazán jól. 1869-ben az 553 hold szőlőterületről 6500 akó fehérbort szüreteltek. 1869-ben Mányon 366 kisbirtok volt. Ezek között 29 kisbirtok 25—50 hold közötti területeken működött, 76 birtok volt 10—25 hold között, 261 pedig 1—10 hold közötti. Az 1000 holdon felüli gazdaságok száma 2. Művelési ágak: 4807 hold szántóföld, 616 hold rét, 182 hold legelő, 3753 hold erdő, 553 hold szőlő, 59 hold kert, 8 hold faiskola, 57 hold beltelkek. A gazdaságokban 183 vasból készült szántóeke, 61 faeke, 2 vetőgép, 50 fogas volt. A község határában lévő uradalom (2700 kat. hold) bérletben volt. A gazdasági cselédség éves konvenciója állt: 44 forint készpénzből, 24 mérő kenyérgabonából, 3 öl fából, 1 hold szántóföld éves hasznából. Az aratók a learatott gabona 10. részét, a cséplők 100 mérő szemes gabonából 10 mérőt kaptak rész fejében. A cselédeknek a terményt minden negyedév elején mérte ki az uradalom, a készpénzt pedig a negyedév végén kapták. A szolgálati idő is meghatározott volt: a juhászoknál a felmondás június hónap utolsó hetében történhetett, a helyváltozás pedig Szent Mihály napján (szeptember 29-én), mehetett végbe. A többi cselédnél a felmondás Szent Mihály napkor volt, az új helyre való költözés pedig újévkor. A mányiak piaca Bicskén, Zsámbékon és Budán volt. A község határában vonult a Buda—győri közlekedési megyei út, melyet a nép Mészáros útnak nevezett. Két kisebb pénzintézetről is beszélhetünk Mányon. Az árvapénztárban 1869-ben 30 235 osztrák értékű forint volt, a szegénypénztárban pedig 375 forint. Az árvapénztár a tőkét leginkább a községben helyezte el.