Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

kubikosok a kálváriadombot is megrongálták, és azt vallásos helynek tovább használni a sok kubikgödör miatt nem lehetett. A kálvária áthelyezése szükségessé vált. A plébános szerint az új kálváriát a katolikus temető hosszában, „a mostani széles út és parlaglegelőből" lehetne kialakítani. Az ifjúság oktatására az uradalom adjon át a községnek 8 hold földet, melyet a gazdák faiskolának berendeznek. A területből 4 hold a katolikus, 4 hold pedig a református iskolához tartozzék. A faiskolát a tagosztály során készített térképen a kismányi káposztásföldek mellett jelölték meg.

28 1868. március 10-én Zitter Lajos uradalmi ügyvéd leveléből kiderül, hogy a faiskola területét még 1848 előtt Batthyány Kázmér adta a községnek, melyet a jogutód. Batthyány Gusztáv is jóváhagyott. A község azonban a területet magának tartotta meg, és nem adta át a két felekezeti iskolának. Az ügyvéd felszólította az elöljáróságot, hogy az iskolai oktatás céljaira adományozott területet a két lelkész közbejöttével adia át. A vitát a maradványföldek kérdésében kormányszintű rendelettel zárták le. A helytartótanács 1362. október 31-én kibocsátott rendelkezése értelmében a maradványföldek utáni váltságot 1848". május 1-től a tőke kamataival együtt a megváltási tőke és annak 5%-os kamatait 10 évre osztották el. A megváltást adósságként a telekkönyvbe is bejegyezték. Mányon a legelőelkülönítés idején 132 zsellércsalád élt. Ezek zöme, 109 házaszsellér, 23 pedig házzal nem rendelkező, de úrbéres státusú zsellér. Ezeknek összesen 82 hold földjük volt, amely állt beltelekből, némi külső telekből, továbbá káposztás- és kenderföldből. Egy családra rendkívül kevés föld jutott. A házas zsellérek közül 43 család szőlővel is rendelkezett, a házzal nem rendelkező zselléreknél azonban mindössze 3 családnak volt szőlőterülete. Felvetődött a kérdés, mivel tartotta fenn magát és családját a zsellér? Erre a történeti források alapján azt válaszoljuk, hogy a mányi zsellérek aratással, favágással, cséplőmunkával, fuvarozással, szőlőmunkákkal tartották fenn magukat, de kézműves iparral is foglalkozott a zsellérség egy része. Az ipar azonban nem adott teljes megélhetést, mellette a mezőgazdasággal is foglalkoztak. Mintegy 30 főnek volt kézművesipari képesítése Mányon a zsellércsaládokban.

29 1861. május 15-én a szolgabíró szólította fel a mányi bírót, hogy az urasági fát május 24-ig a gazdákkal hordassa be az uradalomba. A szolgáltatás okát is megjelölte a szolgabíró. Eszerint a gazdák az úrbéri jogokat gyakorolják a mányi erdőben, melynek ellenszolgáltatásaképpen kell a fát az uradalomba behordani. Ez a szolgáltatási forma még 1861ben is érvényben volt.™ Az erdőilleték elkülönítésére 1863 őszén tette meg a lépéseket a községi elöljáróság. Meszlényi Károly elsőalispán sürgette az elöljáróságot, hogy az elkülönítési pert indítsák el. Amennyiben a község maga a pert vinni nem akarná, akkor a megye kijelöl egy jogtudó egyént, aki a község érdekeit képviselni fogja. Természetesnek tartotta az elsőalispán, hogy a perköltséget a község fedezni fogja. A községi elöljáróság ugyanis a legelő- és az erdőelkülönítés ügyében folyamodványt juttatott el a királyhoz. Az elöljáróknak az volt a véleményük, hogy addig nem indítanak pert, amíg Bécsből, a királytól a válasz nem érkezik meg. Űgy látszik a mányiak folyamodása a megye vezetőit felbőszítette,