Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

mert abban a megyei hatóság ítéletének negligációját látták. Az elsőalispán levelét így fejezi be: „Addig is pedig figyelmeztetik általában az elöljáróság, úgy mint az egész község, hogy ily ületen nyilatkozatoktul tartózkodjanak, mert ezek a bíróság elleni ellenszenvre, a törvények elleni megvetésre célozó hasztalan ábrándok, melyeknek utóbbis szomorú következései szoktak bekövetkezni. Ezt kívántam az egész közönséggel tudatni, magok miheztartása végett". Az úrbéres erdőterület 1865. év végén jutott a telkesek és a zsellérek tulajdonába. A telkesek erdeje 370 hold lett. Az uradalom telkenként valamivel több mint 7 és fél hold erdőt adott át a telkes gazdáknak. Volt még 122 házaszsellér is Mányon, akik közül 8 házaszsellért számítottak egy egész teleknek. így a zsellérek erdeje 17 és fél holdas terület lett. A református lelkész 24, a katolikus plébános 20, a református tanító („a rektor") 3, a katolikus tanító („a mester") 4 hold erdőterületet kapott. A javadalmasok erdeje külön 51 hold volt, a mányi erdő végül is 535 és fél holdas terület lett.

31 Az úrbéri erdőről az egyezség véglegesen csak 1865. május 13-án jött létre a mányi volt úrbéres lakosság és az uradalom között. Az ügyet az alispáni bíróságon tárgyalták le 1864. június 3-án, ahol a korábbi egyezkedés pontjait erősítették meg. Néhány fontosabb topográfiai sajátosságra azonban felhívjuk a figyelmet, melyeket ez az úrbéri egyezség rögzített. Az allodális földekhez az uradalom a bicskei szőlők mentén, a mányi határ mellett egy 25 öl széles csapást alakított ki. Ugyanakkor nyitottak egy 10 öl széles csapást a Tőszegi utcából a Szilvás-kertek mentében, amely a községi erdőhöz vezetett. Ez a csapás a Szilváskertek végétől az urasági erdőig allodiális területen vezetett keresztül. Ezt a területet az uradalom ingyen adta át a községnek. Az uradalom és a községi erdő között egy árkot húztak, melyet közösen tartottak fenn. A Mányról Vasztélyba vezető utat, amely urasági területen ment keresztül, a mányiak továbbra is használatba vehették. A községi erdőt a mérnök saját költségén mérette fel, de a szekeres és a gyalogfuvart a község szolgáltatta. A két lelkész és a kat. tanító az erdőrészt egyelőre nem fogadta el, így az eddigi „faizási gyakorlatnak megfelelően"a katolikus plébános évente 10, a református lelkész 12, a katolikus tanító 4 öl cserhasábfát kapnak az uradalmi erdőből. A község az elöljárók mellett még meghatalmazottakat is küldött az egyezséget megelőző tárgyalásokra, akik megerősítették annak pontjait. Eszerint a község meghatalmazottai kijelentették, hogy „a faizás használatának . . . rendezésébe önként, szabad akaratból, minden további fenntartás nélkül beleegyezünk, és miután ezen egyezség által a község a faizás haszonvételéből támadható minden igényeire nézve kielégítve vagyon, ezennel biztosítjuk a méltóságos grófot és jogutódait, hogy a faizási haszonvétel végett többé semmi szín vagy ürügy alatt követelést nem támasztunk és e tekintetben sem az urasághoz, sem bármely hatósághoz járulni nem fogunk". Áts János öregbíró, továbbá Baksa Sándor, Benze János, Pataki István, Varga András, KörmÖndi András, Sárközi József, Mann Mihály, Marton József, Pentz Imre esküdtek; és a meghatalmazottak: Prozovits György, Varga István, Bélley Dániel (jegyző), Sóhajos István, Pruzsinszky Jó-