Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

tak. Ezt a tényt a mányi elöljáróság nagy köszönettel fogadta, de tiltakoztak az ellen, hogy a mérnök a tagosítást elkezdje. Kijelentették, hogy a telkek abban az állapotban maradjanak, ahogy azt jelenleg is bírják. Az uradalom ezt a kívánalmat is jóváhagyta, mert a legelőelkülönítés során úgyis azt a részt adják át a volt jobbágyoknak, amely szántóföldekkel közvetlen szomszédságban van. Erre az uradalmi ajánlatra hajlott az elöljáróság, de a gazdák tiltakoztak a legelőelkülönítés ellen: „neki a legelőelkülönítés nem kell, ő az eddigi közös legeltetést kívánja fenntartani." A gazdaközönség még azt is kijelentette, hogy ,,a maradványföldekért fizetni nem fog". További nehézségek is adódtak a tárgyalás során: a gazdák egyöntetűen vallották, hogy nincs szükség a földek felmérésére, „mert a mérést és számítást az ő földjeiken és földjeikről következésképp ők fognak tenni". A bíróság kénytelen volt megállapítani, hogy a mányiak passzív resistenciája nem vesztett erejéből. Felszólította a bíróság a lakosságot, hogy másnap, azaz május 23-án reggelig nyilatkozzanak a felmérésről, mert hiszen tagadásukkal saját érdekeik ellen cselekszenek. Másnap a bíróság előtt megjelent elöljárók megerősítették, hogy a község lakossága a tegnap kifejtett álláspontján nem változtat. Erre a bíróság a lakosság akarata ellenére utasítást adott a mérnöknek, hogy a maradványföldeket egyénenként mérje fel, mivel ezek az adatok a hatóság előtt ismeretlenek voltak. Tehát a mérnöknek fel kellett mérni a telkesek úrbéri állományát, a maradványföldeket, a kender- és káposztásföldeket. A mérnöknek azonban nem lehetett a felmérés során semmiféle megjegyzést sem tenni. Az uradalom ugyanis a maradványföldek után váltságot kért, de ennek nagyságát még nem közölték a telkes gazdákkal. A maradványföldek után a jobbágyok legelőt sem remélhettek. (Ezt egyébként az úrbéri pátens 8. §-a is tartalmazta.) Itt adták a mérnöknek utasításba, hogy a volt jobbágyok egy egész telek után 6 hold legelőt kapjanak. A mérnök mellé segítségül mindennap négy elöljáró és a csőszök ki voltak rendelve; továbbá megfelelő számban lovasfogatok is. Az elöljáróknak kötelességük volt megmondani a mérnöknek, hogy az egyes földrészleteknek ki a tulajdonosa. Az elsőalispán a passiv resistencia fenntartása esetén katonai karhatalom kirendelésével fenyegette meg a mányiakat. A volt jobbágyokon kívül a javadalmasok is benyújtották követelésüket az uradalomhoz. 1857. augusztus 18-án a mányi plébános egy beadványában olvasható, hogy a református lelkészt és a tanítót az uradalom telkekkel látta el. Ennek analógiájára kéri Jáczky József, hogy az uradalom a katolikus plébános és tanító számára is mérjen ki telket; mégpedig a plébános jövedelmeihez egy egész, a tanító járandóságaihoz pedig egy fél telek legelői és réti földeket. Kérte továbbá, hogy a mányi katolikus templom szükségletének ellátására — a református templomnak adott javakhoz hasonlóan — járuljon az uradalom. A beadványból kitűnik, hogy a református templom számára a földeket még az uradalom előző tulajdonosa adta ki. A Mészáros út javításához a mányi határban termelték ki a murvát. Az utat állami pénzből fedezték. A murva kibányászása során a