Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

kítása miatt. Ebből a levélből kiderül, hogy a határrendezés 1848 tavaszára eléggé előrehaladt, és már a legelőelkülönítésre is sor került. A Sajgói-rét eddig a beteg állatok legelője volt. 1848 tavaszán ennek a legelőrésznek kétharmadát az uradalom elvette, a megmaradt részben pedig legeltetési tilalmat rendelt el. A jobbágyokat kötelezte az uradalom, hogy a maga részén lévő réteket is kaszálják, gyűjtsék, és a szénát az uradalomba hordják. Az igás állatok legelőterülete a Kiszuglya és a Döbönkúti-részerí volt. Mindkét helyről kiszorította az uradalom a mányi jobbágyokat, és a legelőket kaszálónak használták fel. Az erdő felosztásának kérdésében is elégedetlenek voltak a mányiak. Az uradalom az erdőben új művelési módot kívánt bevezetni, és ezért az erdőben nagy területet a mányi lakosokkal kiirtatott. Az irtásban a jobbágyok legeltettek. Az irtás után eltelt hat év alatt az új művelési mód bevezetésére sor nem került, hanem a kiirtott területet az uradalom bérbeadta, a bicskei és az Örsi határ felé eső részen pedig az uradalom nagy birkalegelőt alakított ki, ahonnan a jobbágyok legelő állatait kitiltotta.

25 9. A jobbágy viszony ok jelszámolása 1848—2868 1850-ben Nagymányt magyar faluként tartották nyilván, de megjegyzi az összeíró, hogy a katolikus lakosság (623 fő) között élnek németek. Egyébként a falu lakossága az említett évben 2149 fő volt.

216 A szabadságharc leverését követő évtizedekben a községben a tőkés viszonyok kibontakoztatásának vagyunk tanúi. Az úrbéres viszonyok felszámolása — noha az már 1839-ben megkezdődött, — mégis 15 esztendőt vett igénybe a forradalom utáni időszakban. A hűbéres világ gazdasági szerkezetének lebontása a retrográd erők ellenállása következtében nehezen haladt. Mint ismeretes, Mányon a régi urbárium 48 és 6/8 jobbágytelket tüntetett fel. Ennek elkülönítésére kezdődött az úrbéri pör még 1839-ben az uradalom ellen. Az úriszék 1845. november 13-án ítéletet hozott az ügyben és a maradvány-földekből további telkeket alakított ki. Az úriszéki ítéletet a vármegyei törvényszék 1845. december 6-án hagyta jóvá, és ugyancsak helyben hagyta az ítéletet a helytartótanács is, 1848. feBruár l-jén. Az ítéletet azonban a közbejött 1848—1849. évi események következtében végrehajtani nem lehetett. Az ügy újra csak 1857-ben került tárgyalásra, ahol a per megkezdésének napját is kitűzték. Az úrbéri törvényszéknek ezt a rendelkezését azonban néhány mányi lakos megfellebbezte, mondván, hogy a tárgyalásra szükség nincs, az ítéletet kell végrehajtani, mégpedig az 1853. évi úrbéri pátens alapján. Ezt a fellebbezést 1857-ben elfogadta az úrbéri főtörvényszék és a legfőbb törvényszék is. Az ítélet végrehajtására Boné Istvánt küldte ki a törvényszék Mányra, de ott Boné és a járási szolgabíró között a végrehajtás egyes mozzanataiban nézeteltérések támadtak. Boné István tanácsos szerint a maradványföldeket kapják meg a volt jobbágyok és a váltság összegét is ők fizessék meg. A maradványföldek után azonban legelőt nem ajánlott meg a törvényszék kiküldöttje a volt jobbágyságnak. Boné tehát eltért a régi, 1848 előtti úrbéri íté-