Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

letektől. A szolgabíró viszont ragaszkodott a korábbi ítéletekhez, s hangoztatta, hogy a maradványföldekből új telkeket kell alkotni. Meg kell jegyezni, hogy akkoriban a birtok állami tulajdonban volt és azt „álladalmi uradalomnak" nevezték. Az is lényeges, hogy a földes uraság telekalakítási joga 1848 után megszűnt, így akkor törvényszéki ítéletre lett volna szükség. Üj telkek alakítását kérte az állami uradalom vezetősége is. A mányi úrbéri elkülönítési pert — amely 1848 előtt végítélettel befejezést nyert — az 1853. évi március 2-án kelt császári nyílt parancs értelmében megsemmisítették. A semmisítő ítéletet a pesti cs. kir. pénzügyi ügyészség óvása folytán a Fejér megyei úrbéri törvényszék tudomására hozták. A mányi 1848 előtt lezajlott úrbérrendezési per iratait a császári királyi legfőbb úrbéri törvényszékre terjesztették fel. Az iratok 1857 őszén is a legfelsőbb úrbéri törvényszéken voltak, így a mányiak újabb úrbéri perét Székesfehérváron megkezdeni nem tudták.7 A helytartótanácsi rendelet szerint a mányi maradványföldekből ,még újabb 12 új telek alakítandó, és ezeket a telkeket a földesuraság bárkinek eladományozhatja. 1858 májusában kiderült, hogy ezekből a maradványföldekből az uradalom 1848 előtt 6 telket kialakított és eladományozott. 1858-ban Pöschl Károly bicskei szolgabíró — aki egyébként az 1853. évi március 2-i nyílt pátens végrehajtó bizottmányának egyik tagja volt — azt javasolta, hogy a bicskei-mányi állami uradalom a meglévő maradványföldekből újabb hat telket alakítson ki, és azokat adományozza el. Nem járult hozzá Boné tanácsos azon indítványához, hogy a megmaradt földeket a volt jobbágyok kezén hagyják. A viszony a község és az uradalom között egyre inkább elmérgesedett, Mányon népmozgalomszerű jelenségeket észleltek. Az uradalom néhány intézkedésével hozzájárult a volt jobbágyok ingerültségének fokozásához. 1856-ban az uradalom eltiltotta a mányiakat az erdők legeltetésétől, továbbá még 1839-ben a közösen bírt erdőből egy részt elcsatolt az Örsi határhoz, és a mányiakat ezért nem kárpótolta. 1858. május 15-én Boné István, a császári-királyi úrbéri törvényszék tanácsosa azt írta, hogy ,,a mányi volt jobbágyközség köztudomás szerint a legrosszabb akaratú, legbizalmatlanabb s legingerültebb községek egyike lévén, nehogy akár az előttük felolvasandó jegyzőkönyv tartalma, akár a bíróságok közti véleménykülönbség feletti kellemetlen szóváltások hallása egyrészről a volt jobbágyok ingerültségét és bizalmatlanságát még nagyobb fokra emelje, más részről a bíróság tekintélyét kockáztassa, a küldöttség ... a végrehajtást. . . felfüggesztendőnek találta." Közben igyekeztek a hatóságok a megegyezés útját keresni, de egyelőre nem sok eredmény született. 1859 májusában a mányiak megakadályozták a földek felmérését. A mérnöknek kijelentették, hogy „ök Mányt vérrel szerezték, birtokjukat sem tagosítani, sem a maradékföldeket megváltani nem köteleztetnek, s így a végrehajtást eszközölni nem engedik". Az 1859. június 25-i mérnöknek adott utasításban található adat szerint az úrbéres telkeket, a 48 egész telket a maradványföldekből kiegészítették, és további 35 új telket alkottak. Ezzel a mányi birtokkönyvben 85 telek volt feltüntetve. Ehhez járult még 6 egész telek, melyet Batthyány Kázmér alakított ki a maradványföldekből és azokat még