Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Farkas Gábor: Mány
fizetett a királyi pénztárba 14, a honi pénztárba pedig 11 forintot. A három Somogyi családról feljegyezték, hogy nemességet 1836 után szereztek.3 Az 1843. évi Fejér megyei nemesi összeírásban kilenc nemesi család neve szerepel Mányon. Ezek a következők: Ács József, Ács Benjámin, Csörgey József, Hollósy József, Jaiczek József plébános, Juhász Zsigmond református lelkész, Somogyi István, Somogyi András, Somogyi Pál. 7 ' A jobbágyföldek elkülönítése 1848 előtt megkezdődött. 1845-ben az uradalom elvégeztette a határfelmérést, majd a rendezést meg is kezdte. A mányi jobbágyok és zsellérek azonban az elkülönítést egyöntetűen ellenezték. A mányi parasztok között helyi ellenállás bontakozott ki a rendezés megakadályozására. 1845 decemberében a vármegye a mozgalom elfojtására pandúrokat és a szolgabírót küldte Mányra, de azok eredménytelenül tértek vissza Fehérvárra, mert a mozgalom vezérei az erdőkbe menekültek. Végh János telkes állt a mozgalom élén, aki több alkalommal kijelentette, hogy amíg kasza, vasvilla lesz Mányon, addig az elkülönítést nem fogják végrehajtani . . . „ott vérnek kell folyni". 1846 nyarán egy falugyűlés keretében újabb ellenállásra szólították fel a lakosokat. Itt a helybeli parasztszónokok bizonyos szabadságlevelet emlegettek, amelyről tudnak, de az abban foglaltakat a földesúr eltagadja. Ez a szabadságlevél valószínű, hogy az urbárium behozatala előtti kontraktusok — (tán a legelső?) — egyike lehetett, amikor még valóban nagy szabadságot kapott a jobbágyság földesurától. 1846-ban még nem történt meg a földesúri terhek egységes megtagadása, de Végh János szerint minden eshetőség adott arra, hogy a dézsmától még ebben az esz* tendőben szabadok legyenek. Fel is szólította a falut egységes álláspontra, mondván, hogy ilyen helyzetben nem tud úrrá lenni rajtuk az uradalom, de még a szolgabíró sem. Az uradalmi tiszt a lakosság egységének megbontására a zselléreknek tett ajánlatot. Az uradalmi tiszt szerint a rendezés során a mányi zsellérek is megkapják a föld- és a legelőjárandóságot. A zsellérek hamarosan kérelmezték is járandóságuk elkülönítését a jobbágyilletőségekkel egyidőben. A helybeli jegyző a zsellérek ilyen irányú kérelmét meg is fogalmazta. Az elöljáróság azonban a levelet nem egnedte elküldeni, mivel úgy értelmezte, hogy a zsellér járandóságokat a jobbágytelkekből fogják kimérni, és ezzel tovább csökken az úrbéri telki állomány. Az elöljáróság a jegyzőt a levél megszerkesztése miatt el akarta távolítani Mányról. A vármegye még 1846 végén elfogatta s börtönbe zárta a mányi mozgalom vezéreit. Végh Jánost csak 1847. júliusában állították a vármegyei törvényszék elé, s lázításért elítélték. Az ítélet 1 évi börtönbüntetés volt. 1848 tavaszán, a jobbágyfelszabadítás hatására Fejér vármegye északkeleti részében lévő falvakban nyílt parasztmozgalom lángolt fel, melynek központja Csabdiban volt. Csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz a bicskei és a mányi jobbágyok, zsellérek is. A mozgalom résztvevői földosztást követeltek, A mozgalom elfojtására a kormányzat Bicskére katonaságot vezényelt. A mozgalom most békésebb mederben zajlott Mányon, mint 18451846-ban. 35 telkes gazda levélben tiltakozott a legelőterület megcson10 FMTÉ 21. 145
