Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Magyaralmás

kukorica- és kenderföldnek osztották ki. Mivel nem találtak annyi gazdát, hogy minden negyedtelekre jutott volna, így a földesúr a telkek egy részét rezerválta a később betelepülők részére. A szerződésben a földesúr ígéretet tett: a telepeseket nem fogja örökös jobbágynak tekinteni, hanem ha akarnak, bármikor elmehetnek. Házaik felépítésére és kukoricaföldjeik kiirtására két évi szabadságot, adómentességet kapnak. Ha a telepes később el akar menni, a házát eladhatja, az eladási ár minden forintja után 1 garast fizet az uraságnak. A helységbelieket a földesúr a cenzus, a kulináriák és a robot alól felmenti. Ezért minden gazda évi 12 Ft 15 d-t fizet. Bortermésüket évente a földesúrnak adják el, az elszámolást a szüret és a dézsmálás után ejtik meg. Kinek-kinek ami az adóján felül a borért járni fog, készpénzben kapja meg. Az elmúlt évek tapasztalata szerint sok gazdának rossz a hordója és a bor ezért megszagosodik. Ezért az eladott és a dézsmabort az uraság hordóiba kell áttölteniük és a csákvári pincébe beszállítaniuk. Jó pincét és kocsmaházat kell építeni, mondja a szerződés, ehhez ingyen fuvarral és gyalogmunkával a jobbágyoknak közre kell működniük. Szent Mihály naptól kezdve újévig bormérési joguk van, de ezt a földesúr bérli évi 53 Ft-ért. A gabonából, kukoricából, kenderből, káposztából és borból járó tizedet és kilencedet Csákvárra kell beszállítani. Ha az uraság terményt ad el, azt a Dunáig kötelesek fuvarozni. Minden negyedhelyes az almási erdőben évi egy öl fát vág és azt az ottani téglaégetőbe szállítja. A jobbágyok tűzifát díjtalanul kapnak. A falu és a bírkásház közötti tavat kötelesek feltölteni, ami a lakosság hasznát növeli, mert ludakat és kacsákat tarthatnak. A halászat elősegítése érdekében Kecskéd vidékéről kell halivadékot hozni. Az urasági juhászatot a jobbágyoknak adták át. Az urasági birkák mellett háromszor annyit tarthattak a maguk számára. Saját bárányaikból dézsmát vagy kilencedet nem kellett adniuk, de az urasági birkák száma nem csökkenhet. A szerződést a község részéről Ács Gergely törvénybíró, Szabó János bíró és Szabó Mihály esküdt írta alá. A szerződéssel egyidejűleg az uraság a különböző célú fuvarok és gyalogmunkák díjazását is szabályozta.^ 1768-ban kiéleződött a viszony a keresztesiekkel. Báró Luzsénszky György és felesége amiatt intette meg az almási uradalom ügyészét és tiszttartóját, mert az almásiak a keresztesi jobbágyokon hatalmaskodtak. Szűcs Márton keresztesi jobbágyot pl. amikor Sőrédről hazafelé tartott, elfogták és egy éjszaka vason tartották. Szűcs Jánost keresztesi földön fogták és kötözték meg. Egy harmadik keresztesi jobbágy két ökrét, kocsijával együtt, keresztesi földről elhajtották. De megtörtént, hogy az almásiak ,,a szántásban lévő keresztesi lakosokra a harasztból lövöldöztek, a marhákat valóságos földeikről elhajtották, azokat kínozták, törvénytelenül tartóztatták, végre annyira akarják hozni, hogy ... az egész falut is pusztulásra tegyék." A hatalmaskodás oka a rendezetlen határvita lehetett.

40 Ugyanebben az évben (1768) kiéleződött a földesúrral való viszony. Az történt ugyanis, hogy az uraság a korábban engedélyezett faizást megtiltotta és emiatt a lakosság csak más határban tudott fához jutni. A falusi két malmot az uraság potom 500 Ft-ért erővel magához váltotta, pedig a kétszeresét érték. A faluházat és a pincét az uraság hasz-