Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

A község másik oktatási intézményét, a Fejér Vármegyei Árvaházat 1952-ben nyolcvan fős felső tagozatos fiúotthonná szervezték át. 1959—60. tanévben közel 5 millió forintos költséggel felújították. 1967. szeptember 1-től sikerült a létszámot 120 főről 100-ra csökkenteni. 1977-től mint foglalkoztató iskola és otthon működik. Kulturális téren komoly fejlődést jelentett a községi könyvtár munkája. 1953-ban, mint „népkönyvtár", 811 kötetes könyvállománnyal rendelkezett. Az 1960. évi 1300 kötet 1970-re közel hatezer kötetre emelkedett. A fejlődés a könyvtár elhelyezésében is megnyilvánult. A földművesszövetkezet megszűnése után, annak korábbi épületében 1967 novemberében klubkönyvtárrá alakult, majd a volt orvosi lakás helyére, s végül a régi iskolába költözött. Más könyvtárakhoz hasonlóan itt is az ifjúsági olvasók száma a legmagasabb. A felnőtt olvasók számára író-olvasó találkozók és előadói estek rendezésével kívánják az irodalmat közelebb hozni. A második világháború idején a park szigetén levő Pásztor János által készített Beethoven-szobor is megsérült. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával helyreállított szobrot ünnepélyes külsőségek között 1954. szeptember 12-én leplezték le. Környei Elek javaslatára a MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetősége a létesítendő Beethoven-emlékgyűjtemény céljára két helyiséget ajánlott fel. A Major Ervin által rendezett múzeum Beethoven martonvásári tartózkodását idézi fel. A Beethoven Múzeum felavatására és az első Beethoven-hangversenyre 1958. június 22-én került sor. 1960-ban a megyei tanács vb. 212 ezer forintos költséggel a szigeten állandó szabadtéri színpadot létesített. A nézőtér üzembe helyezéskori 750 személyes befogadótér átrendezése során 1500 főre bővítették, ahol nyaranta három, ill. négy Beethoven-hangversenyt rendeznek. Martonvásár kulturális életét mindenkor hátrányosan érintette, hogy nem volt kultúrháza. A községi tanács a kultúrház építésére 1955 májusában 45 q cementre kapott kiutalást. Május végéig 100 m

3 bányakövet kellett Sóskútról a szocialista szektorok felajánlott fuvarjával leszállítani. A tanács vb. 1956 márciusában megállapította: ,,a kultúrház építésének kérdése már egész régen vajúdó kérdés, de még mindig nincs megfelelő terv. A tömegek elvesztik érdeklődésüket a terv iránt, mivel nem látnak semmi konkrét cselekményt. Az emberek érdeklődését továbbra is fenn kell tartani, tehát meg kell végre kezdeni az építkezést." Április közepén Gál Sándor tanácselnök szerint: ,,a kultúrház építése nem látszik biztosítottnak, mivel a megfelelő pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre, tervrajz nincsen, és nem látszik biztosítottnak, hogy ezt a tanács egy összegben elő tudja állítani." Később még sötétebben látta: ,,a megvalósítás lehetetlen." Március végén a Székesfehérvári Építőipari Vállalat a kultúrház építésére beszállított téglamennyiségből 20 000 db-ot kért kölcsön vagy készpénzfizetés ellenében. Áprilisban végleges határozat született, hogy ,,a községi tanács 20 000 db téglát adjon át készpénzfizetés ellenében a Székesfehérvári Építő Vállalatnak." Az előkészületi munkák során 102 400 db téglát, 96 m

3 követ és 30 tekercs kátránypapírt szereztek be. Az ár8 FMTÉ 21. 113