Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

gárdnál lehet elérni. Közigazgatásilag Kalózhoz tartozott: Belmajor, Külmajor, Csirip, Ödön (iskola), Aranyos, Hatvan (iskola), ötvenkilenc, Annamajor, Nagy-Hörcsök (iskola), Antalmajor, Kis-hörcsök, Rózsamajor, Bíbicmajor és Jenőfalva telepitvény. Iskolaszék, önkéntes tűzoltóegylet és vegyes ipartestület működött. Évente öt vásárt tartottak Gyertyaszentelő előtti hétfőn, Nagyhét hétfőjén, Sarlós Boldogasszony előtti hétfőn, Szent Mihály hetében hétfőn és a Karácsony előtti hétfőn.

113 Kálóz a sárkeresztúri választási körzethez tartozott. A választók száma 1892-ben 144, 1899-ben 201 (ebből 10 a kormánypárti), 1901-ben 220, 1904-ben 175 (a kormánypárt megbízható embere Borbás Sándor).

m 1903-ban az Országos Törzskönyvbizottság megállapítása szerint Kálóz a sárbogárdi járásban feküdt. Hivatalos neve Kálóz, az országos törzskönyvbe felvették Nagyhörcsök-pusztát és Hatvanpusztát. Külterületi lakott helyek: Csiripmajor, Csali csárda, Belmajor, Külmajor, ödönpuszta, Aranyos-major, Rózsamajor, Régilak, Kishörcsök-puszta, Bébiczmajor, Jenőfalva, Antalmajor, Számadólak (eddig Külmajor néven szerepelt), ötvenkilenc, Árvamajor, Ágostonmajor és Sárréti major.

115 1909-ben a termőterület 16 139 kh. Ebből 12 913 kh szántó, 151 kert, 559 rét, 92 szőlő, 2077 legelő, 63 nádas, 284 erdő. Terméketlen 1527 kh, az egész határ 17 666 kh. A kataszteri tiszta jövedelem 265 208 korona. Az 1910-es években Kalózon szeszgyár működött.

110 1913-ban Kálóz nagyközség a sárbogárdi járásban. 516 házzal és 4532 lakossal. Az önkéntes tűzolóegyleten kívül három egyesület: református olvasókör, polgári olvasókör és vegyes ipartársulat működött. A csendőrőrs helyben: a világháború idején őrsparancsnoksággá fejlesztették.

117 A nagybirtok uralma (a határ 90%-a) korán összeütközéshez vezetett az aratók és az uraság között. Zichy Pál nagyhörcsöki uradalmában 1873. július 9-én 80 aratómunkás tette le a szerszámot, mert az uradalom nem teljesítette a szerződést. Minden 12. keresztet meg kellett volna kapniuk és élelmet. Az ellátás azonban nagyon gyenge volt, nem tudtak intenzíven dolgozni. A gazdatiszt egyezkedni kezdett velük, és amikor az eredménytelen maradt, hatósági közbenjárást kért. A szolgabíró szerint munkára kell őket szorítani, mert ha a sztrájkkal béremelést érnek el, az egész vidék aratómunkásai leteszik a munkát. A mozgalomnak a Kalózon állomásozó Jász-Kún lovasezred egyik szakasza vetett véget. Az aratók egy részét Sárbogárdra kísérték.

118 1905- ben újból aratósztrájk tört ki a községben és a pusztákon. ,,Az egyébként nyugodt és békés természetű kálozi népet Dég község sztrájkolói ragadták magukkal" — írta az újság. A főszolgabíró két század katonaságot kért a lecsillapításukra.

119 1906- ban 400 aratómunkás nem kötött szerződést, mivel az előző évi sztrájk miatt nem akarták őket alkalmazni. A rendet csendőrök tartották fenn. A mezei munkások Deák József és Borsos József vezetésével gyűlést tartottak. A bérlők azonban nem teljesítették a követeléseiket. Megalakult a földmunkás-szakegylet, a Mezőfi-párt budapesti kiküldöttjének a közreműködésével. „Erős szocialista mozgalom ez" — írta az újság.

120 Az I. világháború a nagyközség lakosságát is megviselte. Az 1918 őszén hazatérő katonák nem adták le a fegyvereiket: a karhatalom 54