Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

jén-szerdáján, július 2-án és Szentmihálykor tartották. Az 1784—1785. évi összeíráskor Kálozt már a megye mezővárosai között említik.

59 1782-ben 4 cigány család lakott a helységben. Mindegyiknek volt háza. Kettő hegedülésből, egy kézi és egy paraszti munkából élt. öt gyerekük volt, közülük kettőt Pázmándra „dislokáltak", de visszajöttek.

60 A II. József-kori katonai felmérés mindössze három szilárd kőből épült épületet talált: a kastélyt, a vendégfogadót és a Nagyláng felé vezető csatorna melletti malmot. Az utak és az utcák rendben voltak, amit nem minden falu mondhatott el magáról.

61 1784-ben 173 házban 256 család élt. Ebből 2 pap, 142 nemes, 8 polgár, ... mester, 53 jobbágy, 189 zsellér, 631 asszony, 31 zsidó (6 család). A tényleges népesség 1336, ebből 150 fiú, 53 lány.

62 II. József parasztvédő intézkedései nyomán 1786-ban felmérték az úrbéri szerződések végrehajtását. Ekkor Kálóz adatait újból rögzítették. A falu a II. osztályba került, 45 telkes jobbágy lakta. A telkek száma 42 %, a beltelkek 103 pozsonyi mérőt tettek ki. 1505 Va hold szántót, 128 kaszás rétet, a beltelkek és a rét kiegészítéseként 381 6

/s holdat írtak össze, Az évi marhás robot 2437 2

/s, a gyalog (vagylagosan) 4874 Va nap. Az évi cenzus 45 Ft. Adtak évi 42 7* öl tűzifát, 263 4

/s font fonást, 42 2

/s icce vajat, 84 kappant, 84 csirkét és 507 tojást. A falu saját birtoka 68 hold szántó, 17 kaszás rét; a kocsmából a havi bevétel 6 Ft.

63 1790-ben összeütközés keletkezett az uraság és az aratók között. Az utóbbiak a vármegyéhez fordultak, ahonnan Zlinszky főszolgabírót küldték ki, „aki ott igyekezett a dolgot komplanálni". Mivel ez nem járt sikerrel, az aratókat a vármegyéhez utasította.

64 A 19. század elején, a háborús viszonyok következtében, megszaporodtak a panaszok. 1801-ben pl. Takáts Sámuel kérte a vármegyétől a nemesi felkelő csapatoknak teljesített szállítás közben elpusztult lova megtérítését. A vármegyei főpénztárnok a ló árának (30 Ft) felét kifizette. 1802-ben a község tett panaszt, amiért Bars, Csongrád, Csanád, Temes és Torontál megyék nemesi felkelőinek 1797—1800 között kiadott lovas porciók árát nem kapta meg. A megye kiegyenlítette a követelést; 1804-ben 224 Ft-ot számított be az adójukba.

65 Az 1803-ban felmerült úrbéres panaszokat nehéz volt kivizsgálni, mivel a mezőváros urbáriuma már régebben elveszett. A vármegye szerint ezért támadtak nézeteltérések a földesúr és a lakosság között. A megyei közgyűlés a helytartótanácshoz fordult az urbárium megkeresése céljából. 1805-ben a mezőváros bírái és elöljárói előadták, hogy az úrbéres és kuriális telkekben igen sok csere és változás történt; kiváltképpen a külső telkek zavarodtak össze. így történt, hogy legutóbb két és fél kuriális telket is felvettek az adóösszeírásba, amely így most 43 egész úrbéres telket mutatott ki a tényleges 42 helyett. Kérték a két fél kuriális telek adómentesítését. Az ügyet Marich Dávid szolgabíró vizsgálta ki. Megállapította, hogy a mezővárosban valóban csak 42 jobbágytelek van. A vármegyei közgyűlés ezért utasította az adóösszeírókat, hogy a következő évben a két telket ne vegyék fel.

66 1807-ben urbáriális rétjeik elvétele miatt panaszkodtak. Az uraság megígérte ugyan, hogy az új felmérés után visszaadja, ez azonban nem történt meg. Az uraság még 1803-ban úgy határozott, hogy minden egésztelkes gazda hetenként egy napot szolgálván 24 kr-t, ha többet szolgál