Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

naponta 50 kr-t kap. Ennek ellenére a heti egy napon felül is szüntelenül hajtják őket robotra, de egységesen 24 kr-t fizetnek. A vármegyei közgyűlés a panaszt az úriszékhez utasította.

07 1810- ben a beteg katonák részére több házat ürítettek ki Kalózon. Ezekben helyezték el a fehérvári hadikórház betegeit; ellátásukat a mezőváros fedezte. Ezért 750 Ft kártalanítást követeltek. A kórház parancsnoka szerint az ország minden lakosa köteles a beteg katonáknak, ugyanúgy, mint egy egészségesnek, szállást és ellátást adni, ezért a 750 Ft követelése nem jogos. A kórház csak a betegek körül tett szolgálatokat hajlandó megfizetni. Zlinszky Imre főszolgabíró azonban nem így látta a dolgot, összeíratta, hogy a beteg katonák hány házat foglaltak el. A vármegyei közgyűlés utasította a főadóvevőt, hogy 750 Ft-ot vegye számadásba és térítse meg az érintett káloziaknak.

68 1811- ben rendelte el a helytartótanács a börtönállapotok felmérését. Így ismerjük a kálozi uradalmi börtönt, amelynek alaprajzát maga Csapó Benjámin vármegyei földmérő készítette el. A börtön két föld feletti és egy föld alatti cellából állott. A föld feletti cellák szélessége 3,24, hossza 6,10, magassága 2,50 m. A föld alatti cella szélessége 2,54, hossza 2,60, magassága 1,70 m. A föld alatti téglából épült, bolthajtásos, ablaka nem volt. Ide kerültek az úriszék által elítéltek.

69 1825- ben Ivanics Pál kálozi fő-céhmester és Stephanovics József cecei filiális céhmester a vármegyéhez fordult. 1822-ben ugyanis a vármegye az alsósármelléki járás kovács, bognár és lakatos mestereit egy fő- és két filiális céhbe egyesítette. A mesterek egy része azonban nem akart engedelmeskedni. A fő-céhmester ezért a vármegye segítségét kérte.

70 1826- ban, a Sárvíz-csatorna rendezése során, Beszédes József főépítésvezető kijelölte a malmok új helyeit. Boda László uradalmi ügyész kérte a vármegyét: küldjön ki bizottságot ennek felülvizsgálatára. A vármegyei közgyűlés a beadványt gróf Zichy Ferenchez, a Sárvíz-csatorna királyi biztosához juttatta el. Az ő nevében Kolosváry Pál jószágigazgató úgy nyilatkozott, hogy a malmok helyének kijelölése a vármegye hatásköre. Azt kérte, hogy Beszédes József főmérnök tervét vegyék figyelembe, aki megfelelő tanácsokkal és adatokkal tud szolgálni.

71 Az 1828. évi országos összeírás szerint 195 házban 562 adózó lakott. Ebből jobbágy 65, zsellér 119, háznélküli zsellér 62, fitestvér 9, fiú 74, lány 16, szolga 22, szolgáló 4, kézműves 38, kereskedő 1, iparos 37 (ebből takács 9, cipész ,5, szabó, kovács 4—4, szűcs, csizmadia 3—3, asztalos, kerékgyártó 2—2, pék, molnár, ács, kötélgyártó és lakatos 1—1). A szántóföld 2040 pozsonyi mérő, a szőlő 32 kapás. Rétet, gyümölcsöst, erdőt nem vettek fel. A mezővárosban egy malom volt, a földesúr tulajdonában.

72 1830-ban a népesség 3177, ebből római katolikus 1813, református 1217, evangélikus 16 és zsidó 71.

73 A mezővárosban 1828-ban 42 a jobbágytelkek száma. 24 zsellérnek volt szőlője (20,16%). Kálóz a megye 9 mezővárosa közé tartozott, a gabonavidékhez. Az arató és cséplő munkavállalások mellett nem ritka a szőlőmunka sem.

74 1828-ban összeírásra kerültek a nemesek is. E szerint Fejér megyében kilenc Zichy család élt, ebből három Kalózon. Korábban 1809-ben id.