Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

lottuk úgyis a seregélyesiektől, hogy Tiszttartó Uram kemény ember, ta­lán úgy el akarja az falut pusztítani, mint az előtt Ács János, kit az Űr Isten szárasszon össze, és kóróvá tegye ..." Kijelentették, hogy az úr földjéből mindenki 40 lépésnyit szánt, de azt ne a hajdú, hanem a tiszt­tartó mérje ki. Emlegetik földjeik szűk voltát és azt, hogy az úr elvette a legelőiket és a faluba árendásokat fogadott, holott úgy is szűken van­nak. A tiszttartó ajánlotta, hogy forduljanak az úrhoz a panaszaikkal. De a káloziak — a jelentés szerint — csak lármáztak és „azt mondották, hogy ha egyik vállukon nehéz lesz a ruhájuk, az másikra teszik, és könnyen elmehetnek Kálozrul." 54 1768. évi úrbérrendezésig ,.a robotnak sem nyáron, sem télen semmi bizonyos számú száma és rendje nem volt. Amikor az uraság megparan­csolta, robotoltak. Egy-két hétig is szolgáltak egyfolytában." Az uraság­nak malma volt, ott őrlethettek. Fél esztendei kocsmáltatási joguk volt. A rét 35 szekér szénát termett, a szántóba 136 pozsonyi mérőt vetettek. Ebből elégítették ki a prédikátort, a mestert, a jegyzőt, a kovácsot és a pásztort. „Egész határuk panasz nélkül való, jó, termékeny." A nádlás elég, a szőlők új telepítésűek. A legelő elég a vonós és fejős marháknak. Rideg marháikat 50 d-ért a Sáron túl, Szent Ágota-pusztán tartották és nyaraltatták, mert a nemes árendások marhái kiszorították azokat. Erdő nem volt, kétnapi járóföldről vették a fát. 25 esztendeje a földesúr elfog­lalt tőlük 65 szekér szénát termő rétet, amelyet őseik mindenkor használ­tak és kaszáltak. A jobbágyok mind örökösek voltak, hat jobbágytelken nemes árendások laktak. 55 Az 1768. évi úrbéri tabellán 39 jobbágy és 6 jobbágytelken élő nemes szerepel. 18 jobbágynak 1 %-os, egy jobbágynak 2 Vs-os telke volt, a töb­biek V/,, 3 /s és 5 /s sessiosok. A jobbágytelken élő nemesek közül háromnak egyenként 47 hold, kettőnek egyenként 11 hold és egynek 23 V2 hold föld­je volt. A jobbágyok 36 7 /s session gazdálkodtak, amely 88 V2 pozsonyi mé­rős beltelkekből, 1319 hold szántóföldből és 110 szekér szénát termő rétből állt. Terheik: 2132 nap marhás-, vagy 4262 nap gyalogrobot, 39 Ft áren­da, 1475 kéve nád, 221 l U font fonás, 36 7 /s icce kifőzött vaj, 73 csirke és 447 tojás. A nemesek 6 Ft cenzust fizettek, 303 nap marhás-, vagy 606 nap gyalogrobotot, 215 kéve nádat, 32 font fonást, 5 icce vajat, 10 kap­pant, 10 csirkét és 64 tojást adtak. 56 Az úrbérrendezés nyomán létrejött békesség nem tartott sokáig. 1778­ban a tiszttartó, a szabályozás ellenére, önhatalmúlag elvette a vonós és egyéb marhák legelőjét és megfosztotta a lakosokat azoktól a földektől is (főleg a tavaszi vetésterületektől), melyeket az urbárium alapján addig békésen élveztek. A vármegyei közgyűlés Nagy István szolgabírót bízta meg: vizsgálja ki az ügyet és kötelezze a tiszttartót a legelő és a tavaszi földek visszaadására, „hogy az adózó nép elegendő tavaszit vethessen". 57 1774—1775. évi adóösszeírás szerint a jobbágyok száma 65, (fiaik 24, lányaik 5, testvéreik 9), a zselléreké 11, a lakosoké 21, a szolgáké 39, a szolgálóké 4, a kézműveseké 5 és a kereskedőké 2. 242 ökröt, 134 tehenet, 97 tinót, 70 borjút, 145 lovat, 62 sertést és 181 juhot tartottak. A házak száma 76 (III. osztályúak). 984 hold szántó, 531 kaszás rét és 70 kapás szőlő volt a határban. 58 Kálóz történetében jelentős dátum 1782, amikor Zichy Ferenc földes­úr az uralkodótól vásárjogot kért. A három vásárt virágvasárnap kedd-

Next

/
Thumbnails
Contents