Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

által a Szentmihályi-szigetre és quarto a Szentmihály-szigettől a Szarvaskelőn által az abai Nagy-szigetig, amelyben az Öreg-Sóstó vagyon, minden némű kívántató töltéseket s hidakat negyedfél ölnyi szélességre és illendő magasságra maga saját költségeivel és embereivel megcsináltatni... Fördős István Uram pedig kötelezi magát, hogy hasonlóképpen maga költségeivel és embereivel primo a fölül jelentett Nagy-Szigetben lévő Domb irányában lévő kövér gátján által a Kenderes-szigetig és secundo ezen Kenderes-szigetről a Belsőpusztáig, amely sziget az abai falu számára kaszáltatik, és innénd tertio a Kis-kelőn által egészlen az abai falu földjéig és mezejéig, mindennemű szükséges gátakat, töltéseket és hidakat.. . csináltatni és helyre állíttatni fog". Az elkészült töltést Kovács János „mathematicus" vizsgálja felül. A töltésen vámot akartak felállítani, amelynek bevételét fele-fele arányban osztanák fel. Minderre királynői privilégiumot kívántak beszerezni.

49 1754. évi nemesi összeírásban Ács János (gróf Zichy István számadója), Simonyi György, Virág Pál, Virág Sámuel, Miklós János, Miklós István, Miklós Gergely, Miklós Mihály, Ferenczi János, Baan Gergely, és Filo Jakab szerepelt. Jobbágytelken élő, taksát fizető nemesek (1749): Virág Sámuel 1 Ft 50 d, Nagy György 2 Ft, Pápay Mihály 1 Ft 50 d, Virágh István 1 Ft 50 d, és Miklós István 1 Ft 50 d.

50 1759-ben Kálóz község nemes lakosai a vármegyénél tettek panaszt amiatt, hogy az átvonuló katonaságnak nemcsak szállást hanem kosztot is kellett adniok. „Ezért, mivel az ilyesmit az adózóknak is beszámítják az adójukba, a kálozi nemesek is az ilyen költségek megtérítését kérik." Az ügyet az illetékes szolgabíró rendezte.

54 1775-ben a falu panaszolta, hogy a 34 házban lakó árendás nemesek nem akarnak hozzájárulni a tűzoltáshoz szükséges felszerelés és őrök költségeihez. Három évvel később kérték a megyét: kötelezze az árendás nemeseket, hogy a falu pásztorának, aki az ő állataikat is őrzi, és az éjjeliőr fizetéséhez (aki az ő házukat is vigyázza) járuljanak hozzá.

521 1758-ban a székesfehérvári kiváltságos prépostság 28 dézsmaköteles lakost tartott nyilván, akik 602 bárány után 36 Ft 12 kr-t fizettek, dézsmamegváltás címén: Pécsöly István, Pécsöly János, Pápay János, Virág János, Juhász István, Kováts István, Bálás István, Boros Sámuel, Molnár Ferenc, Szentpéteri Mihály, Nagy György, Simony Mihály, Kardos György, Német János, Német István, Mosonyi Márton, Szabó György, Csőgör István, Csákváry István, és hat juhász. Ebben az évben a lakosok adókönnyítésért fordultak a vármegyéhez. Dióssi András molnár 1756ban Tolna megyébe vándorolt, adóhátralékát a behajthatatlanok között említik.

53 Az 1760-as években nőtt a feszültség a faluban. 1766-ban megtagadták a lovakat a tiszttartó kocsijához; kénytelen volt a zsidó árendás lovaival elmenni. Másnap összehívta az esküdteket és megkérdezte: talán nem akarnak az uraságnak szolgálni? „Arra felelének a káloziak, hogy igen is dolgoznak valamit, minthogy az Méltóságos Uraságh földjét éppen ingyen nem élhetik, de azt mégse gondolja Tiszttartó Uram, hogy annyit dolgozunk, amennyit eddig dolgoztunk és szolgáltunk. Melyre ismét Nagy János nevezetű magányosan feleié, mondván: de Tiszttartó Uram, ne szidjon többé meg, mert mást gondolunk kend felől és másképpen cselekszünk kenddel, és megverni egyáltalában senkit meg nem engedünk. Hal-