Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Káloz

árpakilencedből 18, majorsági árpából 45, majorsági zabból 58, zabkilen­cedből 28 és majorsági kölesből 28 köblöt vett be. 33 1720-ban 10 jobbágyot, 8 zsellért írtak össze, 488 pozsonyi mérő szán­tó és 54 kocsi rét volt. A szántóból 87 Va mérő praedialis föld a postfun­dualis földek szomszédságában. A két dűlőn (vetésforgón) kívül, amit tet­szés szerint, fel nem osztva műveltek, a lakosok a praedialis földeket is művelték, sőt előfordult, hogy a saját földjeiket is emiatt elhagyták. A legelő az állatok számára elegendő, sőt a bérbeadásából 25 Ft haszon volt. Erdő nem volt a határban, a fát messze vásárolták. Terményeik el­adásából 30 Ft az évi bevétel. 34 1726- ban 38 jobbágy 126 ökröt, 83 tehenet, 81 lovat és 749 juhot tar­tott. 1730-ban 115 Va dica után 467 Ft 77 Va dénár adót fizettek. 1734­ben 1 dica után 3 Ft 84 dénár volt az adó, Kálóz ekkor 545 Ft 76 dénárt fizetett. Az iparosok száma 1738-ban: 1 mészáros és 1 kovács. 35 1727- ben Fehérvár város bírája és tanácsa tiltakozott az ellen, hogy Zichy Imre és János grófok újabban sáncokat és átjárókat építettek a Sárvízen Tác és Föveny községekben és az áthaladóktól vámot követel­tek. A városi polgárok azonban erre nem kötelezhetők. 1747-ben a két birtokos: Zichy János és István vitázott a Kálóz és Hörcsök közötti határ­ról. 36 1755-ben Aba helység közbirtokosa Eörményesi Fiáth Ádám, ellent­mondott annak a szerződésnek, amelyet nemrégen Zichy István gróf és Fördős István kötött, bizonyos sáncok létesítéséről Kálóz és Aba terüle­tén. A töltéseket azonban nem csupán a kétségtelenül abai területhez tartozó Szentmihályi-szigeten akarja emelni, hanem az abai job­bágyok rétjein és szénatermelő területein is. 37 Bél Mátyás szerint a talaj salétromos és termékeny, a legelő tágas, az erdőt a nád helyettesíti, a folyóban bőven halásszák a csíkot. Kálóz és Soponya között láthatók a török időkben még népes Leándi falu romjai. Kálóz alatt volt a Ság nevű major. A falut Zichy János örökösei birto­kolták. A föld jó, de kis terjedelmű. Távolabb van Hörcsök, a törökök ide­jében népes, de ma pusztaság. Örs, Hatvan és Bács ugyancsak a Zichy család nagy kiterjedésű majorjai, kiválóan alkalmasak a földművelésre. 38 A lakosság többsége református. 1731-ben tiltakoztak oratóriumuk elvétele ellen. 1759-ben Vörös Zsigmond alszolgabíró vizsgálta meg a re­formátus templomot, és megállapította, hogy helyreállításra szorul. A vármegyei közgyűlés az addigihoz hasonló anyagból, bővítés nélkül en­gedélyezte a tatarozást. 1773-ban a haranglábat renoválták, két évvel ké­sőbb új építésére kértek engedélyt. 39 1794-ben a kálozi reformátusok panasszal fordultak a vármegyéhez. Farsang András fehérvári kőművesmester 10 éves jótállással felrakta az oratóriumuk falát és a cseréptetős tornyot. A fal 4—5 év múlva megha­jolt, a torony cserepei lehullottak, a bádoggombot tartó fa rothadásnak indult. Attól féltek, hogy úgy járnak, mint a szabadiak és a szentmikló­siak, akiknek szintén épített Farsang templomot és le is dőlt. A mester hallani sem akart a hibák kijavításáról. Az 1786. évi szerződés szerint a templom belső mérete 10x5 öl, magassága a földtől 3 öl. Farsang fizet­sége 200 Ft, 25 mérő zab és a legényeinek néhány kenyér. 40 1764-ben a református paplakot már nem lehetett renoválni, újat kellett építeni, az előzőnek megfelelő anyagból és méretben. Ekkor Vida

Next

/
Thumbnails
Contents