Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

érvényesíthetik, de annak befejezéséig az 1829. évi egyezmény van érvényben. 1841 tavaszán a kérdés megoldására Szabó János bíró és Zsoár Mihály jegyző legelőcserére tett javaslatot. A Hidegvölgy országút alatti részét ajánlották fel az erdei legeltetés ellenében. Ugyanakkor „az Ökörmezőnk azon állapotban hagyattassék, mint eddig volt." Egyidejűleg felajánlották a Kálvária-dűlőt a tómelléki censuális földekért. A megoldás mikéntje nemi ismert, de a probléma igen: ez változatlanul tovább él, mind a szabadságharc, mind az azt követő időszak hónapjaiban. A legelőkért csatázó községben 1828-ban 249 adózót írtak össze.

33 (A település 83 lakóházában.) A századfordulóhoz képest megkétszereződött mind a jobbágyok (71), mind a zsellérek (44). száma. 168 főt jövevényként vettek számba. A kézművesek (8 fő) között a molnárok vezetnek (4 személy), a többi mesterséget (szűcs, takács, kovács és posztóműves) l-l fő képviseli. A 3 nemes családba Nagy Mihály, Hollóssy Imre és Horváth Ferenc (és ez utóbbi fiai: Ferenc és János) tartozott. Az 1830-as összeírás 878 lakosról ad számot. (Közülük 276 r.kat. 4 evangélikus, 591 ref., és 7 izraelita.) A katolikusok gondozója a csóri plébános. A reformátusok lelkipásztorai: Sebessi Sámuelt felváltó Gondol Zsigmond (1792—96), Gondol Dániel (1796—1080), Oláh Mihály (1808— 37), Barcza Benjámin (1837—38) és Dobi József (1838—39), majd Szenes Károly (1839—73). Iskolamestereik (nótárius munkakörben is) Okos Mátyás (1801—05), Saár Mihály (1805—44) és Thuri János (1844—55). A katolikusoknak 1818 óta volt iskolájuk. (Előbb a völgyben, 154. házszám alatt, majd a Templom u. 11. számon.) Közvetlenül a forradalom kitörése: előtt (1848 január) a megye közgyűlése új iskola létesítését sürgeti, (Tíz évvel korábban a fiúgyermekek száma 205 fő volt a községben.) A múlt század harmincas éveinek végén (1838) a község létszáma nagyjából (817 fővel) a korábbi lélekszámmal azonos.

34 Stabilizálódni látszik mind a (most már parasztként szereplő) jobbágyok, zsellérek és polgárok, illetve kézművesek száma. A nők aránya megközelíti az ösz-* szes népesség felét (396 fő). A 17—40 év közötti korosztályokban 72 nőst és 62 nőtlent írtak össze. Az 1846—47. évi katonai összeírás 44 jobbágyot, azok 25 tizenhat éven felüli fiát, 46 zsellért, 19 szolgát és 7 kézművest; vett nyilvántartásba.

: . A forradalmat közvetlenül megelőző esztendők (1846—47) a határt változatlan nagyságban és összetételben találják.

35 A belsőségen 108 harmadosztályú lakóház áll, a határt 600 hold szántó, 200 kaszás rét és 79 és fél kapás szőlő uralja. Lényeges változás szőlő tekintetében következett be, a 10 évvel korábbinak csaknem a felére csökkent a terület nagysága. De nem találkozunk a malmokkal sem, amelyeknek a 30-as évektől a dokumentumókban nyoma vész. A mezőgazdaság vonóerejét változatlanul az ökrök képviselik. (164 van belőlük.) A többi állatféleség háztartásokhoz viszonyított száma szerény mértékű. (28 tehén, 16-16 tinó, illetve borjú, 28 ló és 27 sertés van az 1846—47-es esztendőkben a faluban.) Juhokról és kecskékről nem tud az összeírás, jóllehet a jobbágyfelszabadítás hírére (1848 tavaszán) éppen a birkatartással kapcsolatos, legelőelkülönítési per indul az uraság és a volt jobbágyfalu lakói között. 2* 19