Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

A legeltetés kérdése évtizedeken át ütközési felület az uraság és jobbágyai, majd a falu és Zichy Miklós gróf között. Az ellentétek már 1848 tavaszán fellángolnak.

36 A paraszti fellépés határozottságához a jobbágyfelszabadítás híre biztosít kellő hátteret. Szabó János és Kiss István több százra menő birkanyájukat legeltetik 1848 március óta az inotai határban. Most az említett gróf érzi magát megrövidítve jogaiban és a korábbi sértett és sértegető szerepkörben helycsere történik: a gróf válik panaszossá. Sérelmezi, hogy a nevezett személyek annak ellenére, hogy a megyei törvényszék 1848 júniusában eltiltotta őket a legeltetéstől, ezt változatlanul végzik. És nemcsak 1848 folyamán, hanem még 1849 kora őszén is. Héringh Ignác királyi biztos 1849 szeptemberében — jobb híján — az 1829. december 19-én kötött megállapodást helyezi vissza jogaiba. Gróf Zichy Miklós a község vonós marháinak legelőként a Pokróc-völgyet és a Homokvételi legelőt jelöli ki. Az említett helyekről az uradalmi birkákat kitiltják. A többi legelőt az urasági birkák, a ridegmarhák, lovak járják, de beleértve a falusi gazdák azonos jószágait is. Az erdei legeltetés változatlanul külön engedélyhez volt kötve. A nemzeti forrongás, majd fegyveres harc időszakában az inotaiak a maguk külön csatáját vívják uraságaikkal. Vezetőik, a község bírája és jegyzője bekapcsolódik a megyei bizottmány munkájába. Ennek 1849. május 16-i választásán részt vett a falu református lelkésze, Szenes Károly, mint a bizottmány tagja. Még 1848. augusztusában történt, hogy a hon védelmére felsorakoztatandó személyeket — a 25 jobbágytelkes Inotán, illetve annak az uraságot illető részén: Réti-pusztán — a szolgabíró nem tudta összeírni, mivel, mint írta: „felszólításunkra (az uraságtól) mindeddig válasz nem adatott." Majd 1848 október első napjaiban — a megszállók parancsára — a Fehérvárott időző horvát sereg ellátására az inotaiaknak 691 font kenyeret kellett szállítaniuk. A helyi lakosokat nemcsak a passzív közreműködés jellemezte. Csapó József százados, a Fejér megyei önkéntesek parancsnoka, 1848. november 22-én kelt jelentésében szól arról, hogy Tóth Ferenc, inotai önkéntes, hősi halált halt. (Az önkéntesnek 4 gyermeke volt. Az özvegye havi 24 pengőforint segélyben részesült.)

37 A szabadságharc végén a község ismét hallat magáról.

38 1849 augusztus második felében a (Sár-)Keresztest kiürítő magyar felkelők, 2 ágyúval és 30 huszár kíséretében Palota irányába vonultak. Az őket követő Stregen osztrák lovassági százados, a portyázó különítmény parancsnoka, Inotán értesült arról, hogy a magyar erők Palotát kiürítve a Bakonyba vonultak. Stregen csak a hír vétele után és felderítői megerősítő jelentései birtokában mert vállalkozni Palota megszállására. Az augusztus 20-a körüli eseményekkel kapcsolatos óvatossága nem volt megalapozatlan. Az érintett terület földművesei birtokában sokhelyütt (így Inotán is) fegyver van. Erre hivatkozva Jablonowsky altábornagy arra utasítja Pach őrnagyot, hogy Csórón, majd 25-én Inotán hajtson végre szigorú házkutatást. Négy nappal később Haynau kap olyan értesítést, hogy 26-án és 27-én, az említett két községben fegyverbeszolgáltatást rendeltek el. Palota környéke, közte Inota népe a maga részéről még