Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

mon a statisztika. Ekkor a lakosság 16 német és 9 egyéb kivételével magyarnak vallotta magát. A negyvenes évek első felében újabb kísérlet történt a helyi veze­tés részéről körorvosi székhellyé tétel érdekében. 109 1941-ben — miután korábbi kísérletük kudarccal járt — önálló állatorvosi körzetet kíván­tak kialakítani (Dég csatlakoztatásával). Figyelemre méltó törekvésük indoklása: „Lajoskomárom község az ország kisgazda állattenyésztésé­ben az első helyen áll. Messze vidékről, az Alföldről is érkeznek Lajos­komárom községbe tanulmánycsoportok. Gazdasági felügyelő is, ha Veszprém vármegyébe tanulmány csoportok érkeznek, Lajoskomárom községbe irányítják azokat. A kisgazdák állatorvos segítségével még to­vább tudnák fejleszteni állattenyésztésüket." 110 Amikor 1943 őszén a járás Mezőkomárom székhellyel „egészség­védelmi kör" szervezését tartotta szükségesnek, az orvosért folyó riva­lizálás ismét feléledt. Az új plébános, Szabó László a képviselőtestület ülésén örömmel vette a kör alakításának hírét, de a testület tagsága' nak helyeslése közben tette szóvá, hogy célszerűbbnek látná, ha leg­alább a kör székhelye (védőnővel együtt) Lajoskomáromban lenne, ahol pillanatnyilag orvos sem volt. Erre a célra az 1944. évi költségvetés terhére a testület 4 ezer pengőt irányzott elő. Törekvéseik csak a fel­szabadulást követően értek célba. A felszín alatt laonangó, de a lakosságot élénken foglalkoztató földkérdés az 1940. évi IV. tc. ismertté válása nyomán újból a felszínre tört. 111 A kishaszonbérletek, illetve kistulaidonok létesítésének kilátásba helyezése megmozgatta a község közvéleményét. Különösen a ház­helyek juttatása iránti igények élénkültek meg. 1941 augusztusában már harmadízben foglalkozik a képviselőtestület e témával. Ekkor Sza­káts János és társai házhelyigénye van nanirenden. (Kérelmüket azzal utasították el, hogy nem a rendeletnek megfelelően iártak el.) Már megindult a iogosultak összeírása is. A község az ezzel kancsolatos állásfoglalás- és nyilatkozattételre Varsányi Mátyás, Reisinqer Keresz­tély és Szakáts János kénviselőtestületi tagok iogosultsá^át állanitotta meg. 10 1944-ben a házhelviuttatással kancsolatos kérelmek megismét­lődtek. Ekkor Paska Mihály és társai fordultak ilven iellegű kéréssel a község vezetéséhez. A kéDviselőtestület azon a véleménven volt. hogv a jelen körülmények között (1944. március 23-át mutatott a nantár!) ingatlant készpénzért nem értékesítenek, mert helvétté újat venni sem tudnak. Ajánljanak fel a házhely helyébe csereingatlant. A háborús esztendőkben egvébként a helvi vállalkozási kedv fel­élénkült, (Ha nem is vált általánosan jellemzővé.) így már 1941-ben Macher Simon és Hahn János, majd 1944-ben Radics Györqy és Schmeltzer János községi legelőt, illetve tavat szándékoztak bérbe ven­ni. 113 Macher Simon téglaégető létesítésére vállalkozott a bérbe vett 1 holdnyi legelőn. Érve előtt a községi vezetés is meghajolt: „Nagy téglahiány van a községben, ez előreláthatólag még fokozottabban je­lentkezik majd akkor, amikor az új házhelyek ki lesznek osztva." (A 20 évre szóló bérlet fejében az évi égetés 3%-át kérte a község.) A halastó létesítését célzó kérelem is méltánylásra talált. Hahn János­nak pl. 120 kg búza és ugyanannyi szemes tengeri évi bérlet fejében

Next

/
Thumbnails
Contents