Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

teljesítették kívánságát. Sőt, a beruházásokra tekintettel az első évben a bérleti díj fizetésétől is eltekintettek. Az 1944-es évben présháznak megfelelő terület eladásáért folyamodott Czéhmeiszter Ferenc, többedmagával. Ugyanekkor további pincehelyek kijelölését is szorgalmazzák a Lóherés területén.

114 A képviselőtestület állásfoglalása már magán viselte az idő jelét: „a kérelmet elvben teljesíthetőnek találja, a kivitelt azonban csak akkor tejesíti, hogyha a rendes, normális viszonyok helyre álltak." A körülmények normalizálódására még egy ideig várni kellett. De még egy esztendő sem telt el, amikor a Sió-felőli ágyúdörgés már jelezte az idő vajúdását, a nagy átrendeződés lehetőségének megérkezését. Adalékok Lajoskomárom pusztáinak történetéhez HÖDOS története

1 — bár rendkívül hézagosan — a török időktől követhető nyomon. Simontornya elfoglalása után (1545) a hasonló nevű szandzsák endrédi nahijéban találkozunk Alsó-Hódos, majd Hódosegyház nevével. 1580-ban olyan megjegyzéssel, hogy Alsó-Hódos „korábban falu volt, most pusztaként jegyeztetett be". Ekkor és az 1590-es összeíráskor már Felső-Hódos pusztája: Hódosegyház-puszta néven. Bár török uralom alatt állt, a fonyódi vár (császárhű) parancsnokának is adózott. Magyar Bálint 1556-ban — másik két helységgel együtt — szerezte meg; függetlenül attól, hogy 1521 óta Batthyány Ferenc mondhatta magáénak. Az említett Batthyány-t a király, I. Ferdinánd, 1557ben birtokában meg is erősítette. 1586-ban a Berenhidai (Berhidai?) Huszár Péter — más kilenc településsel együtt — „birtokba vette". A kétfelé (magyar és török részre történő) adózás mellett az egyház is ragaszkodott a maga javadalmazásához. 1564-ben pl. bordézsmát szedett Hódos lakóitól a pécsi püspökség. Közel száz évvel a török alóli felszabadulás után földesura, Batthyány József az enyingiek számára Hódos-pusztán 12 szekérnyi szénát termő rétet biztosított.

2 Majd 12 évvel később (1788-ban) szőlőtelepítési engedélyt kapott a pusztán 12 enyingi polgár, 5 évi szolgálatmentességgel. A Hódos-aljai irtványra hirdette meg a telepítést a 19. század első évtizedében Batthyány Lajos herceg. BOGÁDFALVA (a Tahrir defter szerint: BOGÁDFALUJA) 1580-ban és 1590-ben már csak pusztaként szerepelt. Feltehetően a mai Bogárddk egyike, vagy Tóti-puszta határrésze lehetett. Ez utóbbi területhez tartozott az 1580-as és az 1590-es összeírásban szereplő Sándor-puszta is.

3 SÁR-PUSZTA az ozorai nahijéba tartozott, és 1552-ben írták ösze'' Ma Belső-, illetve Külső-Sáripuszta néven Lajoskomárom része. KÖZÉP-BOGÁRD, PAULA-MAJOR, SZŰNYOG-PUSZTA és ÜJBOGÁRD-PUSZTA a 19. században telepített puszták, illetve a századunkbeli határmódosításokkal Lajoskomárom községhez csatolt területek.

3