Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

delmi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos károk megállapítására hoznak létre bizottságot, az 1939. évi II. tc. alapján. E bizottságba a község két tagot delegált. (1939-ben pl. Tulcz Mihályt és Szapper Mártont, 1940-ben Tulcz Mihályt és Kleiber Mátyást, majd 1942-ben ismét az utóbbi két személyt.

104 A katonai előképzést szolgáló és mindinkább aktivizálódó helyi Levente Bizottságba, 1941 nyarán, a képviselőtestület dr. Ekényi Jánost, Zábó Istvánt és Fekete Józsefet választotta. 1942-ben korszerű leventeotthon létesítését határozzák el. A beruházási költség egyötödét az 1943. évi költségvetésben irányozták elő. A Levente Alap községi költségvetése egyébként megközelítette az ötezer pengőt, a község előirányzatának 7%-át.

105 A község háborús évekbeli költségvetése évről évre emelkedik. 1941 és 1944 között az előirányzat több mint kétszeresére (114 216 pengőre) növekedett. A fedezet emelkedése szerényebb mértékű és csak megközelítően éri el a kiinduló év (1941: 39 021 P) kétszeresét (1944: 82 398 P). A hiányt a pótadó fedezi: 1941-ben 56, 1943-ban már 70%-os községi kivetéssel. A beruházások a községre nehezedő terhek miatt visszafogottak. (Főleg felsőbb utasításra elrendeltek, mint a leventeotthon.) A község vagyona mérsékelten emelkedik: a tiszta vagyon értéke 1940—1944 között 161 ezer pengőről 173 ezer pengőre növekedett. A gazdálkodásban takarékosság érvényesült.

106 1941-ben — elsősorban anyagi okokra hivatkozással — a közvilágításban lámpacseréket hajtottak végre és a világítás napi időtartamát korlátozták. 1943-ban „előfogatozási szabályrendelet" alkotásával a fuvarokat csökkentették. Az az évi karácsonyi segélyt nem pótköltségvetéssel, hanem költségvetési megtakarítással fedezték. Az adófizetést különféle intézkedésekkel (pl. az újonnan üzembe helyezett szeszfőzde igénybevételi lehetőségével) ösztönözték. A háborús viszonyok között a községi tisztségviselők illetményét két alkalommal (1941-ben és 1944-ben) rendezik, átvállalják az Országos Társadalombiztosító Intézetnek (OTI) járó — és a munkavállalókat terhelő — díitételeket; és rendezik az óvodai dolgozók munkabérét, beleértve az államsegélyhez történő hozzáiárulás (50, maid 30%) mértékét is. Az óvoda élén 1942 végén Czéh István bíró mellett Kóts Lajosból, Csuka Lajosból, Szabó Lászlóból, Záborszky Kálmánból. Fekete Józsefből, Szakáts Mátyásból, Czéh Istvánból, Kóts La?osnéból. Csuka Lajosnéból, Záborvszky Kálmánnébóh Szakáts Mátyásnéból, Fekete Józsefnéból, Csekő Edéből és Csekő Edénéből álló felügyelőbizottság állt.

107 A nehéz körülmények ellenére a község átvállalta az evangélikus egyháznál 2, a római katolikusoknál 1 tanító után az egyházra rótt nyugdíjjárulék fizetését. A helyi református egyháznál 1 tanító járulékának megfelelő összegű segély folyósítására hoztak határozatot.

108 1942 novemberében a római katolikus iskolánál megszervezték a 2. számú tanítói állást. Az utóbbi iskola fejlesztése indokolt: 1941-ben a község 2738 főnyi lakosságából 1212 a katolikusok száma. (Az evangélikusok 1055, a reformátusok 462 főt számláltak. Rajtuk kívül még 1 görög katolikust, 4 izraelitát és egyéb — baptista — felekezetűt tartott szá-