Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

lámpák üzemeltetésére vállalt kötelezettséget, még akkor, amikor 1 q búza ára 30—32 pengő volt. Az árváltozások miatt az eredeti kötelezettségek teljesítése szinte elviselhetetlen terhet jelentett volna, nem is szólva a folyóáron felmerülő 4240 pengőről. A község alacsonyabb teljesítményű égők téli világítása mellett, míg a Pannónia Áramszolgáltató Rt. a szerződésben foglaltak mellett kardoskodott. Bibó Dénes kormánytanácsos, képviselőtestületi tag, a szerződés érvényességét vitatta, miután az áramszolgáltató kötelességét megszegve, a külterületet (Űjhódos, Szúnyog-puszta és Középbogárd) a szerződéskötést követő 12 hónapon belül nem villamosította. Dr. Schlitt Gyula képviselőtestületi tag követelte, hogy a Pannónia tekintsen el a község által vállalt minimális áramfogyasztás garanciájától. A viharos testületi ülést 1932. február 13-án azzal zárták, hogy közvilágítás csak télen lesz, csak a község által megszabott fényerővel és a kikapcsolás jogának fenntartásával. A minimális fogyasztás garanciáját a község nem vállalta. Ez az állásfoglalás megjárta a vármegyét és a belügyminisztériumot, és egyéves huzavona után kötelezték a települést a pótadóalap 10%-ának megfelelő mennyiségű áramfogyasztásra. Az áramszolgáltatói pedig a puszták villamosítására. 1932. szeptember 29-én a község belterületén kigyúlt a villany fénye. Még két kisebb összekülönbözés után 1936ban a világítás körüli viták véget értek. Mind az útépítéssel, mind a villamosítással kapcsolatos problémák egyúttal érzékeltették, hogy a válság esztendei nem múltak el nyomtalanul a község gazdálkodása felett sem. A község költségvetése általában a 30 ezer pengőt meghaladó bevétellel és — esetenként — az 50 ezret megközelítő kiadással zárt a 30-as években. Az évi 10—15 ezer pengős hiányt községi pótadóval fedezték. Ennek mértéke az évtized második felében csökkenő irányzatot mutatott.

87 A válságot követő és elemi csapásoktól mentes (pl. 1935-ös) évben szerényebb arányú (23%-os), míg a váratlan csapásoktól sújtott évben (pl. az 1936-os jégverést követően) 50%-ot megközelítő pótadó kivetésére került sor. De gondot jelentett egyes minisztériumi intézkedésekből származó kötelezettség végrehajtása (mint az útépítéssel kapcsolatos rendelkezés, vagy az 1933-as költségvetésben elrendelt csendőrlaktanya-építés szerepeltetése). A nehézségeket nem egy esetben a Kenyeresi alapból kamatmentesen kölcsön vett összegekkel hidalták át. A „Kenyeresi legelőalap pénztári napló"-ja 1933 márciusában pl. 92 880 pengő bevétellel és 82 761 pengő kiadással zárt. 1934—1937 közötti időszakot 35 960 pengő bevétellel, 31 890 pengő kiadással, 4070 pengő készpénzzel, 4984 pengő cselekvő hátralékkal és 6519 pengő hitelszövetkezeti betéttel könyvelték el. 1935-ben pl. arra való hivatkozással, hogy a községi pótadó teljes egészében nem folyt be, az alapból 4136 pengőt vettek kölcsön. A bevételi forrást a haszonbérbe adott szántók, az ott létesített házhelyek árának törlesztése, a vadászati jog bérbeadása biztosította. (Kenyeresen az értékesített házhelyek 1932ben már utcákat alkottak: Kert, Fürdő és Komáromi utca. A bérbe adott terület nagysága ekkor 292 kat. hold volt.)

88 A község gazdálkodásának lényeges része az éves közmunka kötelezettség, amelynek egy részét a megye számára, nagyobb hányadát a 11 FMTÉ 20. 161