Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

A község határának több mint 80%-a szántó (7676 kat. hold). A három évtizeddel korábbi helyzethez mérten megsokszorozódott (2-ről 144 kat. holdra nőtt) a szőlő területe. Lényegesen emelkedett a rét- és a legelőterület. (Nagysága 81, illetve 841 kat. hold. Lényegesen csökkent viszont az erdőterület: a korábbi 116 kat. holdról 10 kat. holdra zsugorodott. Állattenyésztésben (a vöröstarka állomány túlsúlyával) a szarvasmarha (1380-nal), és a sertésszám (3131 darabbal) a meghatározó. A sertéseknél a mangalica, a lovaknál (617 volt) magyarfajta az uralkodó tenyésztési irány. Számottevő a juhtenyésztés: 801-es állománnyal. A határ kereken 10%-át magában foglaló legelőn intenzív állattenyésztés folyt. Mind a ridegtartású, mind az istállózott állományt a tisztavérűség, illetve a fajtanemesítésre törekvés jellemezte. Állattenyésztésük a megyehatáron túl terjedő hírnévre tett szert.

84 (Ez adott indítékot az évtizedeken át folyó küzdelemhez, amelynek célja a helyi székhelyű állatorvosi körzet kialakítása volt.) A gazdasági válság éveiben két jelentős tevékenység folyt a községben. Az egyik: a területi elzártságból történő kitörés szolgálatában állt — a vasúthoz vezető út kiépítése. A másik: a település villamosításának bonyodalmakal terhes végrehajtása. Az említett út kiépítésére már 1913-ban határozat született. Az államköltségen épülő úthoz a községnek 16 460 korona 84 fillérrel kellett hozzájárulnia. A befizetés ellenére — a háborús eseményekre tekintettel — a munkálatokat csak 1926 nyarán újították fel. (A kereskedelemügyi miniszter 1,6 milliárd koronát biztosított a munkák megkezdésére, dr. Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő közbenjárására.) A mezőkomáromi vasútállomástól a község keleti határáig terjedő útszakasz rövid idő alatt el is készült. Ekkor — a község kérelmére — 1930-ra előirányozták az út Dégig történő kiépítését. (Középbogárd érintésével.) A községre eső költséget 30 000 pengőben alapították meg. (Dégre 10 000 P jutott.) A költség fedezetére a község — több községbeli birtokos jótállása mellett — hitelt vett igénybe. Ezt évi 6000 pengős törlesztéssel kívánták rendezni. A törlesztés fedezésére már 1930-ban a 35 173 pengős adóalapra 86%-os útépítési hozzájárulást vettek ki. Az útépítésben érdekelt minisztériumok 1931 tavaszán nem hagyták jóvá a vármegyei törvényhatóság kisgyűlésének határozatát a községi hozzájárulás elrendeléséről. És az addigi befizetések adóba történő beszámítását írták elő azzal, hogy abból a községi háztartás számára semmit sem tarthatnak vissza. Ez újabb gondot okozott: a befizetések 12 000 pengőt már a bankhoz továbbítottak, és ennek a köztartozás terhére történő íratása bevételkieséssel járt a település számára, amit csak újabb 106 (!)%-os pótadó kivetésével tudtak fedezni. A Lajoskomárom—dégi út megépítésért nagy árat kelett fizetni, és — évekkel már az átadás előtt — hozzá kellett járulni az Ozora—enyingi út dűlőúttá nyilvánításához.

85 (Ez utóbbi utat 1937-ben 1500 pengő ráfordítást igénylő árkolási munkálatokkal lehetett csak a közlekedés számára alkalmassá tenni.) Közel egy évtizedig elhúzódó vita kísérte a község villamosítását.

80 Egy 1927-ben kötött szerződés alapján 1932-ben megtörtént a belterület villamosítása, de a vele kapcsolatos viták csak 1936 őszén zárultak. A község ugyanis 20 db 40 wattos és 1 db 100 wattos, fél éjszaka égő