Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

illetve az e területen tevékenykedők személyével kapcsolatban.

46 Megszüntetik pl. a felekezeti tanítók tanácskozásaihoz szükséges fuvarok biztosítását. (Erre egyébként a 10 397/1890. BM rendelet is lehetőséget nyújt.) Három évvel korábban viszont évi 48 forinttal hozzájárulnak a tanítói nyugdíjalap számára történő befizetéshez, majd 1891-ben a költségvetésből már kihagyják. 1887-ben a községi olvasókör tulajdonában lévő (és a jegyzői irodában elhelyezett) könyveket az evangélikus iskolának adják át, azzal az indoklással, hogy ott „kellő gondozásban" részesüljenek. Fenntartva ugyan, hogy ha valamikor olvasókör létesül, a köteteket kötelesek lesznek visszaadni. Nagyobb arányú a fogékonyság a közvetlenül gyakorlati célokat szolgáló iskoláztatással kapcsolatban. A minisztérium által ajánlott gazdasági ismétlőiskola létesítését „üdvösnek és célszerűnek" tartják (1896-ban), sőt javaslatot tesznek a testület összeállítására vonatkozóan is. (Igazgatónak Macher Endrét — a községi faiskola gondozóját, nevelőknek Macher Géza evangélikus és Straub Pál katolikus tanítót javasolják.) Macher Endre egyébként az általa kezelt faiskolát olyan mintaszerűen vezette, hogy a földművelésügyi miniszter 1894 decemberében munkáját oklevéllel és 100 forintos jutalommal ismerte el. A mintaszerű méhészt és 15 holdnyi javadalmi földjét szakszerűen művelő tanítót a korabeliek „közelismerése" övezte. Az utókor pedig nevéhez köti a község elmagyarosításának megindítását, miután — az 1879. évi XVIII. tc. alapján — irányítása alatt Lajoskomáromban is kötelező jellegűvé vált minden felekezeti iskolában a magyar nyelv tanítása.

47 A felülről irányított törekvések mellett alulról jövő, és szociális célzatú szervezkedéssel is találkozunk. Az agrárproletariátus helyi szervezkedése a századfordulón indult. Jelentőségét aláhúzza az a körülmény, hogy az 1899. április 4-én és 5-én tartott Országos Földműves Munkás és Kisgazda Kongresszuson képviselőjük, Kertész Adolf személyében, jelen volt és felszólalt/'

8 Az 1/12-tedes és 1/13-ados aratórész, a továbbélő robot (a diszkréciós munka formájában), a cselédség alacsonyra szabott kommnenciója (évi 30 korona készpénz és 12—13 q gabona) és a napszámosmunka szűkös volta, táplálta az elégedetlenség parazsát, amely 1905-ben Lajoskomáromban is lángra lobbant. Az arató- és cselédsztrájkok Tóti puszátról kiindulva Újhódoson át Kálóz irányába terjedtek, 1905 nyarán. Érintették Közép-Bogárdot is, ahol — Dörögdi Sándor visszaemlékezése szerint''

3 — előbb az aratók, majd biztatásukra a cselédek is beszüntették a munkát. A sztrájkot a katonaság és a csendőrség beavatkozása szerelte le. A kormányzat már a századfordulón Országos Gazdasági Munkásés Cselédsegély Pénztárt létesített az agrárproletár-mozgalmak leszerelésére. Ez az intézmény a helyi 1905-ös megmozdulásokat követően hallat magáról Lajoskomáromban. De már 1909-ben, Stróbl Pál bíró kénytelen megállapítani, hogy a bevételként „egyedül" szereplő 290 korona államsegély nem érkezett meg a veszprémi adóhivataltól. A következőkben a segélyezésnek ez a formája méginkább veszít jelentőségéből. Egy másik intézkedés — az 1907. évi XL. tc. — a lakáskérdésben — beleértve az uradalmi cselédlakásokat és a községi lakásbérleti uzsorát is — kívánt változtatni. Többek között házhelyek juttatásával. A község belterületén (a Mezőkomárom felé vezető út mentén) 1912-ben Zanyi Károly