Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

jutott, négyszögölenként 2 korona fejében, házhelyhez. Gáspár Pál és társai számára pedig a kender- és káposztaföldek egy részén kívánt telket kialakítani a községi vezetés.

50 A bonyolításba beleszólt a háború. Egy rendelkezést azonban következetesen megvalósítottak. A VI. Csendőrkerület 7. szárny parancsnoksága ismételt megkeresésére „a közrend, vagyon- és személyi biztonsági állapotoknak fokozottabb mérvben való megóvása céljából", a sürgetéseknek eleget téve, 1908 tavaszán csendőrlaktanya létesítésére hoztak határozatot. A velejáró költségek a községet terhelték.

51 A háborút megelőző években az adóterhek növekedése volt jellemző.

52 A növekvő költségvetési hiányt emelkedő arányú községi pótadóval fedezték. Ez az 1911 és 1913 közötti 12%-ról 1915 után 20, majd 1918-ban 60%-ra nőtt. A bevonultatásokat követően az évi 294 igás és 511 kézi napszám előirányzatot tartalmazó közmunkát az itthonmaradottaknak, a nőknek és gyerekeknek kellett teljesíteniök. Négy hónappal a háború kitörése után megkezdődik az első hadikölcsön jegyeztetése is. A kezdeti lelkesedés elkeseredésbe csap át. A front kedvezőtlen hírei mellé a felszökő árak csatlakoznak. 1915-ben a községben kolera veszélye lép fel. A háború második felében az „élelmiszer hiánya miatt erősen elfajuló zúgolódás tapasztalható". Majd a rekvirálások következnek. És 1918 februárjában folyik a 7. hadikölcsön jegyeztetése, miközben már előkészítik a 8. j egyeztetését. Nyáron pedig a háború előtti termelésnek csak a felét tudják betakarítani. A pénz elértéktelenedik: a papírbankók mennyisége a háború alatt 15-szörősére növekedik. A községi vezetés a maga módján védekezik: a fokozódó nehézségek enyhítése, a szociális feszültség csökkentése érdekében. A bevételei növelésére tett intézkedések (a vásárlási helypénzek emelése, a községi földek bérletének kétszeresre dagasztása stb.) csak a részproblémákat enyhíti. A község dolgozóit drágasági pótlékba kénytelenek részesíteni. (Arányára jellemző, nogy csaknem azonos összegű az eredeti fizetéssel) Ugyanakkor — főleg a bevonulások miatt — a községi adminisztráció szétzilálódik, nő az elintézetlen akták tömege. 1917-től már az évi adó sem volt kivetve. Néhány átgondolatlan községi intézkedés csak élezi a helyzetett. (A hadbavonultak özvegyei és árvái számára rendelt báli bevételt „az enyingi takarékpénztárba gyümölcsözően" helyezik el. Rokkant katonák kérését nem kezelik kellő gonddal: Kazellman György kereskedésnyitás iránti kérelmét elutasítják.) A háború előtt és alatt eredménytelen kísérleteket folytatnak körzeti orvosi, ilieve körzeti állatorvosi állás létesítése érdekében. 1918 őszén a frontról hazatérők — a vonatkozó rendelkezések egyéni értelmezése következtében és családjuk helyzetét látva — nem csak a szociálisan rászorulók, hanem valamennyiük számára 3 havi kedvezményes élelmezést, vagy annak pénzbeli megváltását követelték. (Személyenként 400 koronát.) Mások — családjuk elesettségét látva — az elmaradt, vagy méltatlanul kevésnek ítélt hadisegélyek kifizetését, illetve kiegészítését követelték. A Sió-csatorna építésén dolgozó orosz hadifoglyok és a környékbeli agrárproletárok körében, akiket a „forradalmi eszméktől fertőzött" foglyok felvilágosítottak, társadalmi változást követelő eszmék is megfogalmazódtak. Az ott dolgozó kubikusok vezetője a „megfertőzött" Moharas József volt.