Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

hára vannak felfűzve.) A hatalmas — külsejében a hagyományos cselédlakásoktól eltérő — épület mellett az uradalomban még 11 lakrészt tartanak nyilván. (Négyet az új telepítésű erdők szomszédságában, hetet pedig a majortól északra fekvő táblákon.) A gazdasági cselédség létszámának növelése mellett az uradalom a majorságba települt zsellérekre számított munkaerő szempontjából. E két réteg helyzetén a jobbágyfelszabadítás mitsem változtatott. (Ez utóbbiak „érdekeit" az 1852-es helyi kataszter elkészítésekor Farkas Imre uradalmi tiszttartó képviselte, „mint az addig adómentes szegődményesek" megbízottja.) Az említetteken kívül, különösen munkacsúcsok alkalmával, az uradalom napszámosokat, illetve summásokat is foglalkoztatott. A község volt jobbágyai a korábbi (Fülöp-hegyi, ekkor még dézsmaköteles) szőlők mellett újak telepítését kezdik meg 1862-ben.

27

. öt évvel később, 1867. május 16-án, Újhegyen megalakították a hegyközséget, amelynek 112 tagja volt. A rendtartás szerinti célkitűzés jófajta, édes borszőlő szüretelését határozza meg a feladatként. Ezért mind a művelésben, mind a szüretelésben és a tárolásban gondosságot és tisztaságot várnak el tagjaiktól. Szüretelés csak a község, elöljárósága által jóváhagyott időpontban történhetett. A hegyközség rendjére az évente, május l-jén, választott esküdtek, bírák, illetve hegymesterek ügyeltek. A körülárkolt és három kapuval ellátott szőlőskert bírájának a szabályok megsértőivel szemben bírságolási joga volt. A dézsmaváltság ügyét a hatvanas évek végén (az 1868. évi XXIX. t. c. alapján) rendezték. A törvény alapján a telepített szőlő mellett a föld is paraszti tulajdonba került. (Jellemző, hogy a 19. század végén a községben úri birtokban lévő szőlővel nem találkozunk.) Az ötvenes évek elején elindított, a feudalizmus felszámolását célzó folyamat a következő évtizedekben tovább folytatódott. Az 1852-ben lezárt, Csik Mihály, Czéhmeiszter József, Apauer Pál, Schmeltzer Mihály, Szemerei István és Varga István választmányi tagok által aláírt helyi telekkönyvet a 60-as években helyi földbirtokosok nyilvántartásának összeállítása követte; majd a hetvenes évek derekán (az 1874. évi VII. t. c. alapján) a kataszteri munkálatok indultak meg. Az e célból létrehozott bizottság Szarvasy Sámuel evangélikus lelkész elnökletével tevékenyekedett. A bizottság tagja volt Varga József községi jegyző (úgyis, mint a bizottság vezetője), valamint Wertheim Samu újhodosi. Schmeltzer Mátyás, Szemerei Sándor, Schmuck Ádám, Mosberger Simon, Kotsinszky Márton és Litskó Mihály lajoskomáromi lakosok.

28 A bizottság feladatai közé tartozott az egymás közé ékelődő paraszti és uradalmi földek cseréjének megoldása, abból a célból, hogy a dűlők tulajdonjogának egyneműségét biztosítsák. Ennek akadálya volt, hogy egyes bérbe adott uradalmi, illetve községi földek bérlési időtartama különbözött egymástól. A községi vezetés a bekövetkező tagosa fásokkal számolva csak éves bérleteket létesített, míg az uradalom 6 éves időtartamúakat kötött. Mihályfi számtartó által képviselt uradalmi állásponttal szemben a községé érvényesült, és a hetvenes évek közepén a tagosítással kapcsolatos földcserék megindultak. A bonyolítás munkáját három csoportban végezték.

29 Schrai István, Szabó János és Schnitz Simon volt az első, Glück György, Viland Ádám, Schmuck Ádám és Reisinger Lőrinc a második, Viland Pál, Viland Már-