Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

lett a birtokosok sorában ekkor testvérének leányával gróf Draskovich Györgyné, született Batthyány Erzsébettel is találkozunk. A négyezer holdat meghaladó birtokuk csaknem kétharmada szántó. A határban található erdő majdnem egésze tulajdonukban van. A kereken 372 holdnyi legelőnek pedig negyede, 93 hold maradt birtokukban. A Fülöp-hegyi 65 holdat meghaladó szőlőben 2 holdnyi Batthyány Fülöp herceg dézsmaköteles tulajdona. Az uradalom, mint szemtermelésre berendezkedett, jelentős erdővel rendelkező nagybirtok maradt a jobbágyfelszabadítást követően is. Üjhódos majorsági központtal. A háromezer holdat megközelítő jobbágytuladonba került terület mintegy 85%-a szántó. Ez 2667 birtoktestre darabolódott, amely 25 dűlőt alkotott. A birtokba vett káposztáskerten 183-an osztoztak (egyenként 63 —126 •-ölnyi terület fölött). A kenderföldnek (140—480 •-öles tábláit) 108-an vették birtokukba. A két Lóheres (a Felső- és a Szőlők-aljai) már nagyobb területekre tagolódott. (175—350, illetve 500 H-bl körüliekre.) Itt a parcellák száma 117, illetve 125 volt. Az időszakonként vízzel borított Nagylaposon, a rét mellett, 119 részre tagolt 1100—2600 négyszögöles szántók terültek el. E birtoktestek együttes területe 338 hold, amely 595 parcellára darabolódott. A paraszti kézre került terület többi része — a belterületi 70 és a 279 hold legelőt leszámítva — nagyobb részében I. osztályba sorolt szántó volt. Egyes táblák, mint a Vermesi, a Hármas-szilfai, a Belső-, a Közép- és Külső-dűlők egyenként 200 hold feletti területtel, míg a HarasztBogárdi, a Hosszúvölgyi, az ókúti, az Ozorai út menti, a Rövid-tábla és mások 68—90 hold területet foglaltak magukba. A község birtokában 100 hold és 1327 négyszögölnyi terület volt. (Ebből több mint 75 hold szántó.) Benne 400 öles „pajtás kert" (csűr) és a 2 holdas területű „téglaház" (téglaégető). Tizenegy és fél hold rétje is volt a községnek a Felső-Nagyréten, illetve a Nagylaposi dűlőben. Az evangélikus egyház birtokában közel 40, a református egyháznak 35, a katolikus egyháznak 18 hold föld volt birtokában. Mindhárom egyház szőlővel és temető-területtel is rendelkezett. A község belterületén 360, az uradalomban 11 házrészt tartottak nyilván. Az évizedekkel korábbi, 1200 négyszögöl terjedelmű belsőségek jelentős része ekkorra 600, 450 és 150 négyszögölesre zsugorodott. A hatvanas évekbeli „Betűsoros névjegyzéke" a helyi „földbirtokosoknak" címet viselő kimutatás szerint

2

'

4 a jobbágytelkek is széttöredeztek. A 655 főt számláló birtokos a másfél évtizeddel korábbinak csaknem kétszerese. Közülük azonban 42%-ra datált a fél-, 14%-ra pedig a negyedtelkesek aránya. Ugyanekkor 150-re tehető a már csak házzal rendelkezők száma. Néhány évvel később (1869-ben) a 2013 lakos 177 házban él. (Az egy lakóházra jutó népesség kereken 11 fő.) A nemek közötti aránytalanág (1041 férfi, 972 nő) a helység „uradalmi község" jellegére utal.

25 A megváltozott helyzetből adódó konzekvenciát az uradalom már az ötvenes években levonta. Mindenekelőtt a munkaerő-szükséglet oldaláról. Az évtized második felében, Szeles József uradalmi mérnök tervei alapján, kétszeresre emelik az újhódosi cselédlakások befogadóképességét a szobák számának növelésével.

20 A 16 családra méretezett épületben összesen 50 helyiség található. (Közte tanterem és tanítói szoba, lakásonként kamra, s még halotti kamra is. A lakások változatlanul közös kony-