Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

mint a nádasok csikasz kölykei, a pusztaiak... s a szemközti dombra Dégről, Perczel, Szilasról Görgey! Ebben az akcióban, az erdő Lajoskomárom felőli részén, Huszár Pongrác vezetése alatt, a lajosi nemzetőrök (a „pusztaiak") is részt vettek. És 1848. október 7-én, reggel 8 és 9 óra között az ellenséget megadásra bírták.

21 A tavasz folyamán bonyolított nemzetőri összeírás kapcsán még nem, de a decemberi katonai számbavétel alkalmával már élesen jelentkeztek a helyi felekezeti-nemzetiségi ellentétek. Tavasszal néhány távolmaradó mellett csak hárman kértek mentesítést a szolgálat alól, decemberben Musseli István lelkész már a hitfelekezetek közötti arányos újoncozás megvalósítását tartja szükségesnek, és ilyen arányú javaslattal él a Megyei Honvédelmi Bizottmányhoz: „a különböző felekezetek közti ingerültség" csillapítása érdekében.

22 Indítványát a Bizottmány mint ,.a törvény előtti polgári egyenlőség elvével" össze nem egyeztethetőt, elveti. 1949 elején az elégedetlenség szociális irányba tolódik. A környező községekben (Szilason, Mezőkomáromban, Enyingen) zavargások törnek ki. (Mezőkomáromban a vásári rendet katonaságnak kell biztosítania, majd júniusban — szintén ők — Batthyány Fülöp herceg hunyorosi rétjét legeltették le „tökéletesen".) Az önkényeskedéseket fékezni kívánó Szemere-kormány intézkedése nem hozta meg a kívánt eredményt. A nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem jobbágyi, de méginkább zselléri értelmezésben a társadalmi felszabadulás követelésével fonódott egybe. * Az elbukott függetlenségi harc és a félbemaradt társadalmi forradalom után császári nyílt parancsok intézkedtek — érdekeinek megfelelően — a feudális rend lebontásáról. Az 1853-as utasítások, a földdel rendelkező jobbágyok és zsellérek tulajdonának megerősítése mellett, a parasztság többi rétegének igényéről nem rendelkeztek. Lajoskomáromban a telkes jobbágyok birtokba vették az általuk művelt földet (az ezzel rendelkező zsellérekkel együtt). A helyi hazátlan zsellérek csak az évi 18 nap robot alól mentesültek, de földből nem részesültek. A majorsági zsellérek pedig évtizedek múlva kaptak lehetőséget arra, hogy „szoigálmányaik" húszszorosának lefizetése ellenében (legelő- és erdőterület nélkül), birtokukba vehették — ha fedezetük volt rá — az általuk művelt földet. A község telekkönyvében

23 az 1850-es évek elején összesen 7058 (1200H-ölével számított) hold és 561 négyszögölnyi terület szerepel. (Katasztrális holdban 5293 hold és 1361 négyszögöl.) A határ nagy része (60%-a) szántó, közel egyötöde erdő, öt százalék körüli a legelő. A szőlő területe (magyar holdban) a 65, a rét 18, míg a belsőségek a 81 holdat meghaladóan fordulnak elő. Fél évszázad alatt a művelési ágak megoszlásában lényeges változások következtek be. A szántó összes területe mintegy négyszeresére növekedett, különösen a negyedére csökkent legelő (és a zsugorodó erdő) rovására. Az arculatot változtatott határban a szántó és az erdő maradt táj formáló tényező. A tulajdonban végbement változás korántsem ennyire karakterisztikus. A nagybirtok túlsúlyát változatlanul megőrizte. Fülöp herceg mel-