Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

(katonai) összeírás szerint

10 a községben mindössze 7 egésztelkes jobbágyot találtak. (Hofbauer Pál, Szemerei István, Reisz János, Szapper Márton, Huiber Gáspár, Schmelzer Mátyás és Meidlinger György tartozott közéjük.) A féltelkesek száma 90 volt. A százat megközelítő zsellércsaládok fele már hazátlan, míg a fennmaradó létszámot a töredéktelkesek, a majorsági zsellérek, uradalmi cselédek és tisztségviselők alkották. A pauperializálódással ellentétes folyamat mérsékelten érvényesült. A közel fél évszázad folyamán csak Bélák Istvánnak, (elődei jóvoltából) sikerült két telekre szert tennie. Másfél telkesekké is csak ketten váltak: Macher József és Farkas György. A jobbágyi háztartások mintegy tizedében alkalmaztak állandó jelleggel idegen (szolga) munkaerőt. E családokból került ki a bírók túlnyomó többsége. A parasztságon belüli rétegződés folyamatában a gazdálkodás mindenkori igényének megfelelő mértékben alakult ki a községben — a földjük mellett bérletre is vállalkozók rétegén túl — a bérletre szoruló, illetve a majorsági (allodiális) földekre települő, vagy csak azt bérlők rétege. A bérlet formája, terjedelme és időtartama teljesen az uradalom érdekeitől függött. A község társadalmának ezt a rétegét érintette legkevésbé a későbbi jobbágyfelszabadítás. A társadalmi tagozódás mellett a községet a vallási és nemzeti megoszlás is jellemezte. Fényes Elek szerint Lajoskomáromnak ,,tót és magyar" lakossága van a múlt század első harmadában. Az általa 1838-ban 1488 főre tett lakosból 1090 az evangélikus népesség. A római katolikusok számát 284-ben, a reformátusokét pedig 109-ben jelölte meg. A legnagyobb arányt képviselő németség mellett különösen a 285 főnyi szlovákság körében élt erőteljesen a vallási és egyben a nemzeti hovatartozás érzése. A szociális rétegződés az azonos sorsúak közötti összetartozást, míg a felekezeti, illetve nemzetiségi hovatartozás az ilyen szempontú elkülönülést erősítette. Az egymást keresztező érdekek és érzelmi kötődések felforrósodásának időpontjában érte a községet a pesti forradalom híre. Miután a forradalmak nyomására a hirtelenjében született törvények több kérdést megoldatlanul hagytak a jobbágyság felszámolásával kapcsolatban, ez a körülmény és a törvények sajátos értelmezése önkényeskedést, népi megmozdulást eredményezett. A szomszédos községek (Szilas, Balhás és Mezőkomárom) zsellérjei, úrbéresei, sőt nemesei is már március és április folyamán megmozdultak valódi, vagy vélt jogaik érvényesítése erőiekében. Dégen és Közép-Bogárdon az úrbéri szolgáltatásokat tagadták meg, Lajoskomáromban pedig a szlovákság körében volt nyugtalanság tapasztalható.

20 A szabadságharc eseményei érintették a község területét. A Fehérvár alól visszavonuló Róth tábornok közel tízezer főnyi seregét az üldöző magyar erők — köztük Csány László és Zichy László nemzetőrei — a tóti erdőnél fegyverletételre kényszerítették. Illyés Gyula által versben (Ozorai példa) megörökített esemény huszáros cselvetésen alapult. A magyarok, hogy tényleges erejüknél többet mutassanak, a Kálvária dombon — az ellenség előtt — körbe vonultatták egységeiket: Kihullt a sorból fenn egy-egy huszár, de a többi csak járt, csak vonult tovább. Míg fel nem tűntek baltákkal s üvöltve,