Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

ban elérte a 150 mérőt. A néhány évtizedes múltú burgonya a vetőgumó tízszeresét adta vissza. (A bőséges termés egy részéből Hídvégen pálinkát főzettek.) A gazdálkodás eredményeinek szerény növekedését jóval megelőzte az adóterhek emelkedése. Üj adónemet jelentett 1834-től kezdődően az ösküi katonai istálló fenntartási költségeinek (évi 41 frt) a községre történő hárítása. De gondot okozott helyi 63 zsellércsalád adójának rendezetlensége, egy részük átmeneti fizetésképtelensége, az ezzel kapcsolatos községi kötelezettségvállalás csak az 1835/36-os esztendőben rendeződött, mintegy másfél száz forint kiegyenlítésével: 29 házas és 34 hazátlan zsellér részéről.

15 De tartozások terhelték a jobbágyok túlnyomó többségét is. Náluk különösen az 1836/37-es esztendő tartozásainak felhalmozódása volt jellemző. (Ekkor a 133 frt 33 kr-nyi tartozás 1620 frt 8 kr-ra növekedett.) Többeknek 10, 14, illetve 20 frt fölötti tartozása volt. A legjelentősebb hátralékban Szemerei István és Valter Mihály (30 frt-ot meghaladó tartozással) voltak, a 96 főnyi 10 frt feletti adós között. A Számvevő Szék, hogy példát statuáljon „megmotoztatta" a két volt bírót, a 18 frt 51 kr-ral hátralékban levő Tremmel Jánossal együtt. A házkutatás után nevezetteket 5 frt 40 kr-tól 127 frt 40 kr-ig terjedő bírság fizetésére kötelezte.

16 Az 1836 februárjában történt esemény hatására a kötelezettségek teljesítése javult, és az 1838-as esztendőben lelépő bíró, Bélák János az újnak, Farkas Györgynek már csak 721 frt 10 kr adósságot hagyott örökül. Az 1836/37-es évben egyébként a helység összes bevétele 2448 frt és 5 kr volt.

17 Ebből 1891 frt 90 kr adóból származott. A kiadások összege 2447 frt 36 kr-t tett ki; ennek jelentős hányada: 1090 frt és 20 kr a katonaság céljára átadott „futrás" (szemes) takarmányból és a „forspontok" (szállítások) költségeiből tevődött össze. (Ebben a katonai esztendőben zabból 1768, szénából 1610 porciót szolgáltattak be.) Ugyanekkor a megyének fizetett adó is meghaladta az ezer forintot. Az 1840/41-es lajstrom még — a katonasággal kapcsolatban — emelkedő összegű kiadásról ad számot. (A porciók értéke 1236 frt volt.) A magyar reformtörekvések fékezését célzó katonai megszállás terheiből jutott a helyi jobbágyság számára is. A múlt század negyvenes éveire kialakultak és rögzítődtek a település határai. A kereken hétezer (1200 ••-öles holddal számolt) határból 4226 hold 100 O-öl úri birtok. Herceg Batthyány Fülöp birtokában Üjhódoson 2588 hold 300 D-öl szántó, 93 hold legelő és 1550 hold 200 O-öl erdő volt.

18 A határ 60%-a nagybirtok, míg a fennmaradó. 40%-on az 1848-ban 1567 főre tett népesség osztozott. A mintegy 300 családra tehető (családonként 5 fővel számolt) lakosság 1 családjára, átlagban 9 hold körüli föld jutott. Gyakorlatilag az urbárium kiadása körüli földterület megoszlási arányai konzerválódtak, annyi változással, hogy az évtized közepén az uradalom újabb legelőelkülönítést hajtott végre. A konzerválódott birtokarányokkal ellentétben lényeges változások mentek végbe a község társadalmában. A telepítéskori, illetve az urbárium kiadása körüli időpontokhoz képest a jobbágyok és a zsellérek egymáshoz viszonyított aránya megfordult. Míg korábban a lakosság zömét telkes (majd töredéktelkes) jobbágyok alkották, most zsellérek (köztük is a háznélküliek) kerültek túlsúlyba. Egy 1853 tavaszán kelt részleges