Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

vagy elköltöztek a helységből, vagy elszegődtek az uradalomba. Ilyen körülmények között a község bevételei is leapadtak. A helység bérbe adott (krumpli-)földjeinek árendája sem folyt be hiánytalanul. 1828-ban a település lakosainak száma mintegy kétszerese volt (1406 fő) a két évtizeddel korábbiaknak.

10 A település 191 házában 112 jobbágy- és 93 zsellércsalád lakott. A zsellérek közül 53 ház nélküli volt. 1813-hoz viszonyítva a zsellérek száma csaknem ötszörösére emelkedett. A községi szántó-, illetve a maradványföldek ezt a zsellértömeget felvenni nem tudták. A községi földek bérlői, a remanencia árendásai mellett feltűnnek a majorsági földre költöző zsellérek, illetve töredéktelkesek, valamint e területet (odaköltözés nélkül) bérlők is. Az uradalom a korábbiakban igényelt munka járadékosok mellett mind nagyobb számban foglalkoztat árendásokat, bérlőket a pénz járadékának növelése céljából. Alkalmazásuk mértékét, a bérletek nagyságát és időtartamát teljes egészében az uradalmi érdek határozza meg. Ugyanekkor az adóterhek előli menekülés útját jelentette a majorsági földre települők számára. Ezt a folyamatot támogatni látszik a község vezetése is.

11 A 20-as évektől visszatérő problémájuk e bérletek biztosítása. Ez ügyben nem csak saját uradalmi központjukban (pl. Enyingen) járnak el, hanem a szomszédos nagybirtok központjában (Dégen) is. 1821-ben már a hódost erdő és földek árendája címén 24 frt 27 kr-t fizetnek ki Enyingen. A dégi látogatást követően (szintén 1821-ben) Valter Mihály bíró és Hollósy Ignác nótárius jelenlétében újabb földek kimérésére került sor. Sőt, 1822 márciusában a volt bíró (Valter Mihály), esküdti minőségben, Mosberger István társaságában előbb Bécsben, majd augusztusban Enyingen látogatják meg a herceget, Batthyány Fülöpöt. Céljuk újabb bérletek szerzése, illetve a meglévők meghosszabbítása. A 20-as évek gondjaihoz az évtized végén újabbak járulnak. A szociális problémák felekezeti-nemzetiségi tartalmat is nyernek. 1828-ban a helyi szlovák nyelvű istentisztelet találkozik magyar részről rosszallással.

12 Az éledező nacionalizmusok csaptak össze felekezeti (anyanyelvi) formát öltve. Az összeütközés atrocitásig menő formáját ugyan Székfű Gyula kétségbe vonja, de tagadhatatlan az említett probléma megléte (a nemzeti ellentét), ha ennek durva megjelenési formáját vitatja is. A község történetének negyedik évtizede újabb, súlyos problémával indul. 1831 nyarán kolerajárvány éri el a települést.

13 Augusztus 5-én Hollósy László enyingi főszolgabíró megbetegedéseket jelent Lajoskomáromból is. Itt 17-étől október 16-ig aratott a halál. A község 1483 lakosából 104 életet követelt. A nagy számú haláleset miatt — a pánik elkerülése érdekében — a harangozásokat, az uzsora letörése céljából a koporsók árát korlátozni, illetve maximálni kellett. Ez a járvány az 1824 nyarán előforduló himlő járványnál összehasonlíthatatlanul több áldozatot követelt. A korábbi gazdasági és szociális gondok átörokítődtek a 30-as évekre is. Az évtized első esztendeiben (pl. 1833-ban) a szántókról viszonylag jó termést takarítottak be. Mind a telki, mind a községi földeken a szemtermelés dominált.

1

!

5 A községi földek jövedelme 1833-ban meghaladta a 800 forintot. 1832-ben onnan 16, 1833rbah 19 mérő rozsot, illetve 32, majd 26 mérő zabot takarítottak be. A káposztatermés 1833-