Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

Dani Lukács: LAJOSKOMÁROM A község Fejér megye egyik legfiatalabb települése. Története a 19. század elejéig nyúlik vissza. A megyéhez csak 1950 óta tartozik. Korábban Veszprém megye enyingi járásának helysége, nagyközsége volt. Most megyénk egyik alsót okú közigazgatási egysége, amelyhez, mint székhelyközséghez Mezőkomárom és Szabadhídvég kapcsolódik. A három településhez összesen 148,84 km

3 tartozik (1985-ben): 5021 főnyi lakossággal. Magának Lajoskomáromnak 75,67 kin

2 területé és 2660 lélekszáma van. A helység a Mezőföld délnyugati peremén, a Sió és a Sárrét övezte löszhátságon fekszik. Ennek mintegy középpontjában.

1 A 18. és 19. század fordulóján vizes területtel övezett táj. A Sión még vízimalmok működtek, és a több száz méteres szélességű vizes, nádas területen (Szabad-)Hídvégnél lehetett átkelni. Kelet felé a Sárvíz mocsara jelentett közlekedési akadályt. Veszprém megye déli nyúlványában csak Enying irányában volt szabadabb az út. A vizektől övezett hátság jelentős részét (Enyingtől délre, csaknem a Sió partjáig) erdő borította. E hatalmas erdőséget néhány irtványon elhelyezkedő település: Rév(ma: Mezőkomárom), Dég és Szilas, valamint Balhás (ma: Mezőszilas) szakította meg. Az erdőt két út szelte át: az Ozora—enyingi és a Mezőkomárom—dégi. Kereszteződésében (a mai Lajoskomárom területén, csárda állt. Az erdőség északi fele a (hódosi erdő) peremén Enying szőlői és legelői, még északabbra e község szántói terültek el. E terület a Batthyány-család mezőkomáromi uradalmát alkotta. Legalábbis e terület nagyobb hányada, Enyinggel együtt. Az uradalom területe a 18. század végén megközelítette a 8 ezer holdat. A kitűnő irtványtalajon, a kedvező éghajlati viszonyok következtében, és nem utolsó sorban a jobbágyok és a majorsági cselédek munkája nyomán az uradalom már a 18. század kilencvenes éveiben zabból több mint 9 ezer, búzából és kétszeresből 5 ezer feletti, árpából pedig 2 ezret meghaladó — pozsonyi mérőben számított — termést takarított be évente.

3 Az uradalom jövedelme korábban a 40, majd az 50 ezer forintot megközelítő volt. Központja a mai Mezőkomárom, 2240 holdnyi — I. osztályúnak minősített — szántójával. (Ebből mindössze 773 holdat bírt a mezőváros — zömében töredéktelkes — 105 jobbágya.) Az erdővel határos, több mint ezer holdas legelőjüket az uradalommal közösen használták. * A mezőkomáromi Batthyány-uradalom életében az 1802-es esztendő jelentős változást hozott. A napóleoni háborúk által teremtődött ked-