Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

vező értékesítési lehetőségek nemcsak a pozsonyi diéta követeit foglalkoztatták, hanem az uradalom vezetését is tettekre sarkallták. Az egyre emelkedő gabonárak, a vágómarhák iránti kereslet kívánatossá tették a konjunkturális helyzet kihasználását, a munka járadékra alapozódó gazdálkodás szélesítését, hozamának növelését. A birtokos — Batthyány Lajos herceg — döntése nyomán Hegedűs György fő-jószágkormányzó telepítési felhívást tétetett közzé egyes, főleg dunántúli községekben. A kötendő magánjogi szerződésben kedvezmények kilátásba helyezésével jobbágyokat, illetve zselléreket kívánt az uradalom területére telepíteni. A telepes község területét részben az Ozora—enyingi, illetve a Mezőkomárom—dégi út kereszteződésében, majd (néhány évvel később) a mezőkomáromiaktól elvett legelő területén jelölték ki.

3 A mintegy másfélezer holdnyi (1100 Ö-ölével számított) szántó és az elkülönítés során elvett 1300 holdnyi legelő mellett káposztáskertnek, kenderföldnek és szőlőnek való terület állt a telepítés rendelkezésére. A belsőségben 112 jobbágycsalád számára, illetve 46 zsellér részére alakítottak ki házhelyeket, illetve fundusokat (belső telkeket). A telepesek túlnyomó többsége német, illetve szlovák nemzetiségű. Egy részük Paksról (a Schnitzek, Mosbergerek, Macherek), más részük (mint a Czéh család) Pusztavámról, illetve Levélről (pl. a Hofbauerek) települt evafigélikus német. A szintén német származású családok (mint a Schmuck, Friedmann, Czuffer, Weingartner famíliák) katolikus vallásúak. A szlovákokat Oroszlánból települt evangélikus, illetve katolikus családok képviselték. (A Cservenka, Pavelka, Csulik, Zsednai, Kozár, Gernya, Paska és más családok.) A Verébről érkezők (pl. a Ver ebiek) és a Homokszentgyörgytől áttelepültek (mint a Szemereiek, Kovácsok, Somogyiak és mások) evangélikus és református vallású magyarok. A telepítés mintegy fél évtized alatt ment végbe. A telepesek nemzetiségi összetételében, annak kialakításában a 18. század hatvanas éveiben a Batthyányak birtokain (többek között a közeli Bozsokon) lejátszódó jobbágymegmozdulások emléke, illetve tapasztalata is közrejátszott.

4 A telepítés évtizedének második felében a betelepedés mellett az elvándorlás is érvényesült, amire (feltételezhetően) az évtized közepén végrehajtott, és a mezőkomáromiak terhére érvényesített, legelőelkülönítés is befolyással volt. A település az említett évized végére „helységgé" formálódott. Élén 1808-ban Kurucz János bíró állt. A település — amely a telepítő Batthyány Lajos herceg neve után és az anyaközségtől történő megkülönböztetésül — a Lajoskomárom nevet kapta, 1813-ban urbáriumot kapott.

5 A korábbi magánjogi szerződések helyére lépő urbárium 1344 hold úrbéri szolgáltatás alá eső szántóról, 112 jobbágyházhelyről tesz említést. A jobbágyi kötelezettséget a szántók után 2184 igás, illetve 4368 gyalog (kézi) robotban, a házhelyek után pedig 42 pozsonyi mérő gabonában állapítja meg. Az egyéb járandóságok közé 252 font vesszőfonást, 42 icce vajat, 48 kappant, 84 csirkét és 504 tojást sorolt. Ezeken kívül házanként 1 forint (továbbiakban: frt) árendát. A házas zselléreknek belsőségük után öszszesen 17 mérő gabonát és 378 napi (egyenként évi 18 gyalog) robotot, a ház után pedig személyenként 1—1 forintot kellett teljesíteniök, illetve fizetniök. A községbeli pásztorház után a helység 1 és 1/4-ed mérő gabonával adózott földesurának.