Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

Az 1960-as évek végén Kőszárhegy mezőgazdasági fejlettség tekintetében a megyében a 90. helyet foglalta el.

131 A község helyi ipara a kisiparra korlátozódik. 1955 és 1958 között a kisiparosok száma csökkent. 1955-ben 12 (3 cipész, 1 fodrász, 2 kőműves és 2 szabó, 2 kovács, 2 ismeretlen) dolgozott a községben. 1957-ben a kisiparosok száma 10 (2 cipész, 1 fodrász, 2 kovács, 2 kőműves, 2 szabó, l-nek foglalkozása ismeretlen.)

132 A kisiparosok száma a legutóbbi időkig ingadozásokat mutat. 1968-ban 9, 1969-ben 11, 1980-ban csak 8 dolgozott itt.

133 1957-ben a kiskereskedelem és vendéglátás, 2 üzlettel és dolgozóval, 1 millió 871 ezer forint forgalmat bonyolít le. Érdekes, hogy 1960-ban alig mutatható ki növekedés (az összes forgalom 1 millió 895 ezer forint). 1964-ben fellendülés következett be, de ez sem mondható jelentősnek. (2 millió 198 ezer forint.) 1968-ra az üzletek száma 3-ra növekedett, éves forgalmuk összesen 3 millió 608 ezer forint volt. 1969-től kezdve a növekedés dinamikusabb. Ebben az évben a forgalom 4 millió 67 ezer forint, 1978-ban 6 millió 938 ezer forint, 1980-ban 8 millió 319 ezer forint.

134 A kulturális élet két legfontosabb centruma az iskola és a művelődési ház. 1956-ban az iskolának 2 tanterme, 3 nevelője és 90 tanulója volt, 1 tanteremre 45, 1 nevelőre 30 tanuló jutott.

135 Érdekes megjegyezni, hogy a hivatalos statisztikák 3 nevelőt emlegetnek, a helybeliek viszont csak 2-ről tudnak. A következő években lényeges változások nem történtek az iskola helyzetében. A röviden vázolt körülmények között nem lehetett könnyű az általános iskolák igényes tantervének megfelelni. A nevelők és tanulók egyaránt kivették részüket a községgel kapcsolatos adatok gyűjtéséből, a helytörténeti szakkör vezetője Neszmélyi György volt. Valószínűleg a felszabadulás 25. évfordulójára készült a jelen munka írásához felhasznált kézirat is. Kiss Istvánné pedagógus a község pártéletében, és a Művelődési Otthon irányításában szerzett érdemeket. Kőszárheggyel kapcsolatos forrásaink már 1951-ben népkönyvtárról tesznek említést.

136 1959-ben a községnek 100 főt befogadó mozihelyisége volt. A könyvtár állománya ekkor 320 kötet. Ezt követően a könyvállomány folyamatosan gyarapodott. 1964-ben 1335 kötet, 1969-ben 1920 kötet, 1978-ban már 2832 kötet volt a kőszárhegyi könyvtár könyvállománya.

137 Fontos mutatója a kulturálódó életkörülményeknek a rádiók és televíziós készülékek számának gyarapodása. A felszabadulás előtti 7 rádióhoz képest az 1960-as évek végétől ugrásszerű a növekedés. 1969-ben 107 rádió és 112 televíziós készülék, 1978-ban 176 rádió és 192 tv volt a községben. 1980-ban a televíziós készülékek száma már 205 volt.

138 Iskola jelenleg a községben nincsen, a gyermekek Szabadbattyánban tanulnak. Legcsekélyebb mértékben az egészségügyi helyzet javult, a községben van orvosi rendelő és védőnő is dolgozik. Fejtegetéseink végére hagytuk az 1949—1980-ig terjedő időszak népességi és foglalkozási adatait. 1949 és 1966 között a népesség növekedett. 1949-ben 676, 1960-ban 749, 1966-ban 780 volt a község lakossága. Az 1968-as adatok 80 odavándorlással szemben 156 elvándorlást mutatnak ki.

139 A településen továbbra is az agrár jelleg dominált. Feltűnő vi9 FMTÉ 29. 129