Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

vezetie koalíciós kormány hírhedt derestörvénye országos felháborodást váltott ki, amely Szárhegyen is éreztette hatását. 1907. május 9-én Szárhegyen a derestörvény ellen tiltakozó gyűlést tartottak. A gyűlés elnöke Horváth György, jegyzője pedig Szekeres Vince volt. Szekeres Vince nevét érdemes megjegyezni, mivel ismereteink szerint ő lehetett a munkásmozgalomhoz kapcsolódó agrárszocialista mozgalom első jelentősebb harcosa a településen. A gyűlés szónoka Klein Károly, a székesfehérvári szociáldemokrata pártszervezet és szakszervezeti mozgalom ismert vezetője volt. Beszédében élesen támadta a kormányt, és a gyűlés határozati javaslatot fogadott el.

38 Az I. világháború előtt Szárhegyen egyetlen „kulturális intézmény" a hegyközségi harang volt, melyet katolikusok és reformátusok többkevesebb vallási villongás közepette egyaránt használtak. Iskolának, egészségügyi intézménynek nyoma sincsen. Az iskolaköteles gyermekek meglehetősen messzire, Szabadbattyánba, illetve Falubattyánba jártak. Az I. világháború időszakából megdöbbentő adatok tárulnak elénk. Ugybuzgó statisztikusok kiszámították, hogy Szárhegy — természetesen viszonylagosan — a legtöbb véráldozatot hozó magyar települések közé tartozott. Mint a forrásokból megtudhatjuk, 31 fő vesztette életét. Ezek a következők: Balogh József, Berta János, Berta József, Borján Gyula, Borján István, Borján Lajos, Borján Sándor, Borostyán János, Czimer János, Csonták József, Ganzler István, Huszár Ferenc, Kék Mihály, Kiss István, Kiss Pál János, Kiss János, Kiss Sándor, Lencsés József, Magyar József, Magyar Mihály, Márton József, Miklós István, Miklós József, Nagy János, Scheffer Ferenc, Scheffer János, Sörös János, Szabó József, Szekeres Vince, Tarró János, Vörös Jánosa

9 Az említetteken kívül még kilenc hadba vonult nevét ismerjük, persze ennél jóval többen lehettek. Az I. világháborúban elesett áldozatoknak 1939-ben emlékművet állítottak a község lakói. Az avatóünnepségen Szabó István katolikus tanító — maga is háborút járt ember — kegyeletes szavakkal emlékezett arra, hogy milyen súlyos áldozatokat hozott „az alacsony házacskákkal ritkásan épült Kőszárhegy..." akkoriban nagy lelkesedést váltott ki, hogy az ünnepség alkalmából maga a „királyi fenség" (József főherceg) tisztelte meg a falut, és az emlékművet leleplezni kegyeskedett. A királyi fenség mindenesetre jól ismerte a veszteségeket, hiszen magyar férfiak százezrei éppen az ő parancsainak teljesítése közben haltak meg, vagy váltak rokkanttá. A háborút követő 1918-as polgári demokratikus és az 1919-es proletárforradalom megrázta Szárhegyet is, de írásos adataink nincsenek. A már említett kézirat ismeretlen szerzője — nyilván visszaemlékezés alapján — neveket sorol fel, akik szerinte szegényparasztok és napszámosok, régi szárhegyi lakosok voltak és a forradalmi eseményekben aktívan részt vettek. íme a névsor: Pillók János, László József (róluk biztosan tudjuk, hogy tagjai voltak a szabadbattyáni munkástanácsnak) Vass Sándor, Márton Mihály, Magyar István.

40 A népmozgás Szárhegyen a korábbinál lényegesen lassabban, de a két világháború között is tartott. A lakosság jelentékeny része részben a kőbányában, részben a települést környező uradalmakban talált meglehetősen szűkös megélhetést. 8 FMTÉ 20, 113