Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott - Katonák, kereskedők és adófizetők a hódoltságban

A 14. táblázatban lévő musttized adatából kitűnik, hogy a fehérváriak az egész nahije 51 helységének termelését számítva, annak egyötödét termesztették. Az egész fehérvári musttermelés átlagosan 586 hektolitert tett ki, tehát egy-egy háztartásra átlagosan kb. 58 hektoliter esett. Talán az egyetlen terményük volt a székesfehérváriaknak, amelyből eladásra jutott. Székesfehérvár magyar adófizetői a török rendelkezések alapján háztartásonként fejadót (karácsot) fizettek, amely az eredeti 50 akcséról 1582 körül 66 akcséra emelkedett fel. Ezenkívül kapuadót 50 akcsét fizetett minden háztartás, s a két adó együtt Székesfehérvárott 1582 körül évi 1048 arany forintot tett ki. Az egy háztartásra eső átlag 50 kapu (-háztartás) esetében 20,44 arany forint volt. Székesfehérvárott az oszmán-török katonai hivatalnoki osztály mellett jelentős számú kézműves-kereskedő réteg élt. Az oszmán-török társadalom gazdaságának kettős jellege következtében a pénzgazdaság a katonai körök kezében volt. A székesfehérvári náhijéből az adók pénz és termény formájában a székesfehérvári várban székelő török katonai hivatalnoki intézmények tagjaihoz kerültek. A faluban megtermelt gabona nem változhatott át helyben árúvá. Ez a kettős gazdaság a falusi vidékek fejlődését akadályozta, és az oszmán-török gazdaság stagnálásának legfőbb oka volt. A székesfehérvári szandzsák területének 1570 körüli végleges kialakulása után, amikor a falvak lakói visszatelepültek, nemcsak a kettős gazdaság érvényesült, hanem a folytonos adóemelések és új szolgáltatások bevezetése, a lakosság ismételt elvándorlását eredményezte. A törökök által fegyverrel meghódított magyar falusiak, a ráják ügyeiről, az említett török összeírások alapján, 1570—1582 közötti időszakról többet is megtudhatunk.

43 Az 1563—1566. évi fejadó-összeírás (dzsizje defter) még csak 18 nahijét sorol fel, azonban az 1570. évi „idzsmál defter" már 25 náhijét ismer. Az 1582 körüli részletes „mufasszák defter" 30 nahije székhelyet nevez meg. A harcokban kialakított török adóztatási terület megszervezése, 1563—1570 között folytonos átalakuláson ment keresztül. A csókakői és más náhije-székhely megszűnt, de 1570 után a helyükbe négy újabb került, amikor a fehérvári törököknek, a Rába folyó déli partján, Vasvár és Szentgotthárd közötti falvakat is sikerült a hódoltságba kényszeríteniük. 15 táblázat: A székesfehérvári szandzsák náhije-székhelyeihez tartozó összeírt helységek száma 1563—1582 között Náhijeszékhelyek: 1563—1566. évi helységszámmal helységszámmal 1570. évi 1582 körüli helységszámmal (1) Székesfehérvár Veszprém Palota (Várpalota) Pápa Vázsony (Nagyvázsony) Sümeg 21 25 19 33 20 17 62 38 42 86 34 26 77 46 33 67 31 33