Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott - Katonák, kereskedők és adófizetők a hódoltságban

Náhijeszékhelyek: Tihon (Tihany) Somló Csobáncs (Csobánc) Devecser Győr Szentgyörgyvár Csókakővár Ugod Csesznek Szigliget Levéd (Városlőd) (18) Szentmárton Rezi Tátika Szentgrót Jánosháza Komaran (Komárom) Zalavar Sárvár Vasvár (27) Rába Keméndvár Egervár Körmend Egerszeg és mások 1563—1566. évi helységszámmal 12 11 18 21 11 3 4 5 5 7 6 3 1570. évi helységszámmal 9 2!) 43 47 23 17 7 23 14 2 36 21 2 24 9 5 5 9 3 26 1582 körüli helységszámmal 8 29 41 47 20 1 13 8 2 28 10 4 31 21 23 20 73 6 13 8 3 17 A náhije-székhelyeken korábban magyar helyőrség tartózkodott, de a törökök előre számításba vették ezeket, és adóösszeírásaikban is adminisztrálták őket. A székesfehérvári szandzsák 1582 körül 27 túlnyomólag ilyen előre kijelölt náhijére oszlik fel. Ezek területén a törökök összesen 716 helység (város, falu, megművelt puszta) adóbevételeit tartották nyilván. Az 1563—1566. évi adóösszeírásokban még szerepelt Csókakő, Ugod és Szentgyörgyvár náhije-székhely is, valamint az 1570. éviben a komáromi és a rábai nahije elnevezések szintén feljegyzésre kerültek. A csókakői és a komáromi náheje-székhelyek 1582-re megszűntek, mivel ekkor a kézirat legvégén szereplő feljegyzés szerint: „Egerszeg és mások" megnevezése alatt Ugod, Szentgyörgy vár és a rábai nahije kerül csupán megemlítésre/*

3 Az említett török összeírások alapján a székesfehérvári szandzsák és egyben az Oszmán-Török Birodalom legnyugatibb határvonala az 1582 körüli években a Rába folyó vonala volt: Győrtől—Szentgotthárdig, s onnan délre a Zala folyó völgye mentén a Balatonig terjedt. Az említett összeírások adatainak másik tanulsága, hogy a fehérvári szandzsák területét a török adóösszeírók, „becslés szerint", két részre bontják fel: mégpedig Fejér és Veszprém megyék területén — egy állandó adózó — ügynevezett belső területre; és Zala, Vas, Győr s Komárom megyékben pedig — csupán időszakonként adózó — külső területre. A helységek képviseletében a falvak bírói a török katonai-polgári közigazgatás legalsó fokán álltak, s a török hatalom képviselőiként működtek. A magyar falusi lakosságról, a ráják ügyeiről 1640 után egyre több levélben olvashatunk. Húszéin szpáhi és Mehmed szpáhi Padrag (Veszp-