Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A török hódoltság krónikája Székesfehérváron és Fejér megyében (1526) 1543 – 1688 (1690)

vonta, mert azt nevezettek csalárd módon eszközölték ki. Bodmér a Balassa család kezében maradt; — Bodmér, Gárdony, Velence, Nyék, Pettend, Igar, Dád egy birtoktulajdont képezett. 1668. április 7. Nádasdy Ferenc engedélyével a szenterzsébeti jobbágyok visszatértek. A telepeseket Űjváry Benedek vezette Szenterzsébetre. A földesúr Gerencsér és Szentkereszt birtokokat jobbágyok használatába engedte át. 1669. — Diénes Dániel Baracska felét elzálogosította Szapáry Péternek: 1670. — Enying török földesura a simontornyai bég; — Kajtoron 120 hold földet művelnek a jobbágyok; — Előszálláson 60, Karácsonyszálláson 80 rác ház állt; szeptember 11. Zichy István, a pozsonyi magyar kamara elnöke zárolta a csókakői váruradalom javait. Megbízta Farkas Andrást, hogy az uradalmat az uralkodó számára foglalja le; október 20. Balaskó István, a csókakői váruradalom tiszttartója azt jelentette Kővári Gábornak, — a lefoglalt Nádasdy javak igazgatójának, hogy az uradalmat átadta a kincstárnak. 1671. — Az alcsúti falu pecsétjének felirata: „Nemesek Alcsút 1671". (A pálosokkal szemben bizonygatniuk kellett nemesi jogállásukat az alcsútiaknak.) — Fördős Mihály és Fördős Péter (sárkeresztúri jobbágyok) nemességet kaptak. Vagyonukat marhakereskedésből szerezték. 1674. — Enyingi birtokát Batthyány Kristóf zálogba adta Babocsay Ferenc veszprémi várnagynak. 1675. — Érd várként szerepel a forrásokban; — Illésházy Miklós 12 évre elzálogosította Érd, Berki, Százhalom, Tárnok, Diósd birtokokat Szapáry Péternek; május 29. Ibrahim (fehérvári főszandzsákbég) „Csíkvárnak, Palotának, Csókának" szandzsákbégje.