Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Bevezetés

Buda 1541. évi eleste után az egyházi nimbusszal övezett koronázóváros közvetlen kapcsolatba került a török hódítókkal. Még abban az évben a törökök egy esetleges béke fejében

1 Ferdinándtól Székesfehérvár, Tata és Esztergom átadását követelték. * 1543-ban Szülejmán szultán már hatodszor vezette hadait Magyarország ellen. Augusztus 21-én érkezett Fehérvár ősi falai alá. A védelemre való felkészülés nem volt zavartalan, mert a lakosság egy része nem szimpatizált a sziléziai származású várkapitánnyal. A törökök először a külvárost foglalták el, de az ott rekedt katonáknak a lakosság nem nyitotta ki a vár kapuját; a Budai kapu előtt estek el a túlerő elleni egyenlőtlen küzdelemben. A vár feladását a törökök azzal magyarázták, hogy a belső városban Magyarország királyainak a temetkezőhelye van, amely a Kábához hasonló zarándokhely. Ilyen helyre pedig nem lehet ágyúgolyót lőni. A város elfoglalása után a török azonnal berendezkedett. A városi igazgatást a városfelügyelő irányította. A belvárost és a külvárost hathat negyedre osztották, mindegyik élén csendbiztossal. Volt egy-egy belvárosi és külvárosi magyar bíró. így a város igazgatását a török alatt is folyamatosnak tekinthetjük. Fehérvár gazdasági jelentősége a, török korban is megmaradt. Földrajzi helyzete, a kelet-nyugati kereskedelem útvonala (természetesen csak békeidőben) nem szakadt meg. Tovább erősödött a XV. század végén felállított vámhivatal. A török korból való érem- és pénzleletek rendkívül intenzív gazdasági életről tanúskodnak. A nagy és híres fehérvári vásárok e korban is a helyi és a távolsági kereskedelem csomópontjai maradtak. A nyugat felé vezető marhakereskedelem sem szakadt meg. A Buda—Esztergom—-Fehérvár háromszög valamelyik várának a visszavételére a császári hadvezetés állandó erőfeszítéseket tett, hiszen bármelyik visszavétele a másik kettő helyzetét is gyengítette volna.; A sok próbálkozást 1601-ben siker koronázta. A visszafoglalás után a vallon zsoldosok a házakat fosztogatták és a templomban feldúlták a királysírokat. Fehérvár elestéről a törökök ezt írták: „Mintha Buda fél karját vágták volna le". A török 1602-ben újból elfoglalta a várost, ígérete ellenére nem biztosította a védők szabad elvonulását: Isolano kapitányt, Wathay Ferenc vicekapitányt és a hadnagyokat Budára, majd isztambuli börtönökbe küldte. Az ostromot Wathay hosszabb versben énekelte meg. Evlia Cselebi török utazó leírása szerint Fehérvár egy balkanizáltmohamedán város benyomását keltette. A városban néhány egyemeletes házat magasabb-alacsonyabb földszintes épületek vettek körül. A külvárosok népe földbe ásott, putriszerű házban lakott. A török uralom változtatás nélkül őrizte meg a későközépkori települési szerkezetet, ami az 1688; évi ostrom után is fennmaradt, hogy helyt adjon a 18. század nagy építkezéseinek. Székesfehérvár visszavívása már 1686-ban felmerült: az első tervek szerint nem Buda, hanem Székesfehérvár ellen vonul az összegyűlt