Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Bevezetés

sereg. 1686 szeptemberében mégis Buda került sorra. Ezt követően rövid időn belül a Dunántúlon már csak Székesfehérvár, Kanizsa és Szigetvár volt török kézen. 1686-tól kezdve Fehérvár felszabadítása minden haditervben szerepelt, de ostrom helyett blokádra került sor 1687 júliusátél kezdve. Eszterházy János és Zichy István vicegenerálisok parancsnoksága alatt győri, komáromi, zsámbéki és tatai csapatokkal. A blokáddal a fehérvári törökök reménytelen helyzetbe kerültek. 1688 februárjában a bécsi haditanács szabad elvonulást ajánlott nekik, amit a vezérbasa ekkor elutasított, amire válaszul a blokád szigorúbb lett. 1688. május 7-én Batthyány Ádám megadási felhívással fordult a törökhöz. A következő nap követek jöttek, akik a feltételek nagy részét elfogadták. A megállapodást május 9-én írták alá. A török helyőrség és lakosság május 19-én vonult ki a városból és a Budai kapu előtti téren várakozott. Ugyanakkor a magyar és a német katonaság bevonult a városba és a várba. A következő napon a törököket szekereken Adonyba vitték, ahonnan hajón mentek tovább. Május 20-án a vár piacán Széchényi Pál veszprémi püspök részvételével hálaadó ünnepséget tartottak. Székesfehérvár visszavétele nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is visszhangot váltott ki. Az európai államok követei jelentették, hogy „Magyarország régi fővárosa felszabadult". Igaza van Bél Mátyásnak, aki szerint a koronázási szertartás olyan hírnevet szerzett Fehérvárnak, miként a németek Frankfurtja, a franciák Reims-e, az angolok Londonja, a svédek Uppsalája, a dánok Hágája, a lengyelek Krakkója, a csehek Prágája és Európa több más városa. Székesfehérvár a török után, mint újszerzeményi terület, nem a pozsonyi, hanem a bécsi kamara, illetve ennek magyarországi szerve, a budai kamarai adminisztráció alá került. Fejér megyét három felügyelőség hatáskörébe osztották be [a kqzépső nagyobb részt, a fehérvári felügyelőség (Vánossy Lőrinc); a megye északi részét, a budai felügyelőség; a Duna menti részeket, a rác településeket a dunaföldvár felügyelőség alá]. Az első bírót, Töttösy Lászlót, a budai kamarai adminisztráció nevezte ki. A tanács 1688. június 10-én alakult meg. három-három magyar és német tanácsossal. A 145 évig tartó török uralom alatt a város középkori kiváltságai háttérbe kerültek. A felszabadulás után az újszerzeményi bizottság új rendtartást adott. E szerint a ytanács egy évig maradhatott hivatalban. A bíró nádpálcát és szablyát hordott, az ülések végén ő kelt fel elsőként az asztaltól. Minden hónapban vizsgálták a tűzhelyeket és a kéményeket. A tanács ügyelt, hogy a polgárok a vasár- és ünnepnapot megszenteljék, erkölcsös életet éljenek. A város azonban ezzel a rendtartással nem elégedett meg, hanem a többi újszerzeményi várossal, Budával, Pesttel, Esztergommal és Szegeddel együtt harcba indult a kiváltságlevél visszaszerzéséért. Ennek első eredménye az 1693. évi Bécsben kelt megerősítő levél, amelybe belefoglalták az 1541. évi oklevelet. Ez utóbbi Székesfehérvár városnak adományozta Vál, Veréb, Tabajd, Velence, Csór, Gyón és Isztimér hely-