Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése

1794-ben uralkodói leirat hívta fel a város figyelmét a tisztújítási és egyéb előírások betartására. Ezek közül a legfontosabb a külső tanács megszüntetése, illetve a választott községbe való olvasztása. A tisztújítási concursust 1794. január 4-én tartották. Reggel a tanács és a választott község a Szent István katedrálisban Isten segítségét kérte, majd küldöttség ment Latinovics János királyi biztos és actuariusa meghívására. Ők, a meghívásnak engedve, megjelentek az ülésen és felhívták a tanácsot és a választott községet a választás megkezdésére. Először a főbíró, a kapitány és a szószóló tették le a hivatalukat. Közülük először, három jelölt közül a szószólót választották meg. A belső tanácsban három üres hely volt (meghaltak); minden helyre három-három jelöltet állítottak, ezekre szavaztak a hatvanak. Az újonnan megválasztott tanácsnokok közül az egyik azonnal a választás után polgárjogot nyert és polgári esküt tett (addig nem volt polgárjoga). Ezt követte a („a biztos által újonnan bevezetett") polgármesteri funkció betöltése, majd a bíró következett. A kapitányt a választott község — három jelölt közül — közfelkiáltással választotta. Végezetül a királyi biztos üdvözölte a megválasztottakat és örömét fejezte ki, hogy mindez békében zajlott le. Befejezésül az egész ülés hálaadó misére, újból a katedrálisba ment.

193 Két nappal később (1794. január 6-án) került sor a szubaltern állások tisztújítására. Először az előléptetés miatt megürült számvevői állás került sorra. Erre a tanács jelölt három személyt, ennek a biztos sem mondott ellent. A választás itt is a választott község dolga volt. A számvevői után a kamarási volt napirenden; választása a számvevővel azonos módon történt. A telekkönyvi igazgatót és a városgazdát viszont a tanács, a saját hatáskörben, „kinevezte", illetve „tette".

m A tisztújítás módja nem változott az ezt követő években; 1796-ban, 1798-ban sem. 1796-tól már 16 táblázatot mellékelt a város a tisztújítási jelentéshez. Ettől az évtől, a bécsi kamara kezdeményezésére, a jegyzői és az ügyészi hivatalt „nem cserélgették". A szószóló 1796-ban kérte, hogy a tisztújítási jegyzéket (névsor) „szokás szerint nyomassák ki". Ezt Lang Ágoston polgár és könyvkötő 12 forintért meg is csináltatta. 1798ban a fehérvári választás királyi biztos nélkül (ohne dazwischenkunft eines Kommissars") esett meg.

195 1800 novemberében a jegyzői hivatal felterjesztésben kérdezte meg a felsőbb hatóságot: legyen-e tisztújítás a következő év Szent György napján (végül is nem akkor, hanem május 30-a és június 3-a között tartották meg). A királyi biztos szigorúan érvényesítette azt a kamarai rendeletet, amely szerint számadásra kötelezett hivatalt ellátó személy nem lehetett a választott község tagja. %y kiesett az árvapénztár, a kórházi és a bárándi pénztár igazgatója, a tizedszedő és a sorompófelvigyázó. Június l-jén az addigi céhbiztosok lemondtak, helyükre újakat választottak. Súnius 3-án folytatták a tisztújítást: akkor nevezték ki a három írnokot és járuinokot, a számvevőségi adjunktust, a pénztárnokokat, a telekkönyvvezetőt és a levéltárost.

190 A gazdasági tisztviselőkről a bécsi kamara megállapította, hogy „ha jól végzik a munkájukat, ne legyenek a tisztújításnak alávetve" (1801). Fehérvár város tisztújítási jelentésére és a mellékelt 16 táblázatra (jelentésre) a kamara hosszú észrevételeket tett. Kifogásolta, hogy nem egyformán szedik a polgártaksát; a maradványokból nem fizetik az adós-