Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése

ságokat; nem szedik be „minden lehető jó módon" a hátralékokat, sok (8) a város romos épülete, nem küldték fel a plébánosi számadásokat, a haszonvételeket adják bérbe, és magáról a restauratioról: ezután először a kapitányt, azután a konzult, majd a végén kell a bírót választani.

197 Az 1803. évi tisztújításon a választott község egy része felkiáltással akart szavazni, amit a királyi biztos nem engedélyezett. Végül is a szokott módon szavaztak. A választási jelentéshez az alábbi mellékleteket kellett csatolni: választási jegyzőkönyv (pontonként részletezve), status personalis (fizetés, hivatal, vallás, nemzet, vagyoni helyzet); új polgárok jegyzéke (vallás, vagyon, nemzet, állapot, taksa); aktív és passzív tőkék jegyzéke (kamatokkal együtt); status cassae cameraticae (készpénz, kintlevőségek, ezek okai); status bonorum et fundorum (városiak); a városi épületek jegyzéke (állapotuk feltüntetésével); az évi bevételek és a szükséges kiadások összeírása; számadások (hátralévők, okok, hiányok pótlása): census regius helyzete (hátralék); polgári telkek táblázata (lakatlanok); kézművesek és iparosok táblázata; a városi bevételek növekedésének vagy csökkenésének okai, és jelentés a városi házipénztár vizsgálatáról. 1803-ban mindebből két példány készült; egyet az „uralkodó" (valóban a bécsi kamara) és egyet a magyar kamara kapott.

198 1804 januárjában rendelte el a bécsi kamara, hogy a városok a restaurációs jelentéseiket a helytartótanácshoz küldjék, „ha az nem talál kifogást, a magyar kamara is jóváhagyhatja. Ha kifogás van, az

; uralkodóhoz kell felterjeszteni".

199 1805-ben a tisztújítást nem a tanácsülési jegyzőkönyvbe jegyezték be, hanem külön jegyzőkönyvet készítettek róla. Szó szerint bemásolták viszont annak a magyar nyelvű beszédnek a szövegét, amellyel a városi küldöttség a királyi biztost üdvözölte. Ebben az évben a helytartótanács észrevételezte, hogy a város nem küldte fel a jelentésekkel együtt a conscriptio animarumot.

200 1811-ben a bécsi kamara elrendelte, hogy a választáskor nem a bíró, hanem a polgármester elnököljön. Senki sem adhatta szavazatát olyan személyre, ki rokona (1841).

201 1805—1814 között nem volt tisztújítás Fehérvárott. Ezalatt meghalt hét tanácsos és 22 választott községi tag. Az 1814. májusi restauratio a szokott módon folyt le; a királyi biztos az 1743. évi körlevélre és az 1791:26. tc-re hívta fel különösen a figyelmet. Itt fordult először elő, hogy két választott községi tagságra jelölt ugyanannyi (15—15) szavazatot kapott. Ilyenkor az volt a gyakorlat, hogy a kettő közül a királyi biztos jelölte ki az új tagot. A bírót, konzult és a kapitányt felkiáltással választották. A kamara ezt észrevételezte is: „A választás a jövőben nem történhet felkiáltással".

202 1816 januárjában — eltelvén két év — a jegyzői hivatal a magyar királyi kancelláriától „székújítási engedélyt" kért. Azonban azt a választ kapta, hogy ne ott, hanem a helytartótanácstól, vagy a kamarától kérje. Innen meg is jött az engedély: augusztusban megtartották a választást, ami azzal kedődött, hogy „a plébániatemplomban buzgón imádkoztak a hazáért, királyért és a városért".

203 1818 novemberében uralkodói mandátum engedélyezte a tisztújítást, amire csak a következő év áprilisában került sor. A mandátum a város lelkére kötötte, hogy „minden visszavonás nélkül kövesse Marich Dávid